Segítőnővérek lelki kincseiből

Közösségünk karizmája kincs, amelyből mi, segítőnővérek élünk, és amelyet minden generáció újra meg újra lefordít a maga korára, élethelyzetére.
„Az Örömhírt, amelyet kaptunk, tovább kell adnunk: ezt sürgetőnek érezzük“ – hangsúlyozza Szabályzatunk 25. pontja. Ennek a sürgetésnek engedve választott ki az első erdélyi segítőnővéri generáció néhány, számára meghatározó kulcskifejezést, amelyek kapcsán szeretné megosztani lelki kincseit, és bepillantást adni életébe.

A határok az életemben

Bár életemnek a segítő nővéreknél eltöltött időszaka még nagyon rövid, ez a szűk három év mégis sok alkalmat adott a különböző határok megtapasztalására. Első kihívásként ott állt a feladat, az egyetemi képzés végső zsúfolt szakaszában átgondolt és átimádkozott döntést hozni, majd úgy próbálni tudatosan megélni a jelölti státust, hogy közben emberi (szellemi és pszichés) határaimat ne feszítsem túl. Aztán következett a szó szerinti határátlépés Ausztriába…
Folytatás –>

Engedelmesség az életemben

Elöljáróm Ausztriába hívott egyetemi lelkészségi munkába. Vonzott a dolog, egy évre szólt a meghívás, belementem: jó lesz tapasztalatnak. Az év teltével hívása megismétlődött: beláthatatlan időre. Megijedtem, minden részem ellenkezett. Haza vágytam…
Folytatás –>

A bátorság az életemben

Tizenévesen olvastam először Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényét. Szent Margit példáját látva, elősz&oum,l;r gondoltam arra, hogy talán én is választhatnám a szerzetesi életet. „Elkövettem egy hibát” – titkomat elmondtam a plébánosomnak. Telt az idő, törekedtem Isten útján járni, de a szerzetesség feledésbe merült. Tizenkilenc éves voltam, amikor véget ért a kommunizmus és a plébánosom külföldi útja során megismerte a Segítőnővéreket. …
Folytatás –>

Az Örömhír az életemben

Szabályzatunknak ez, a 16. pontja már évek óta kísér. Az örök fogadalmamra készülve, imádkoztam ezzel a résszel, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velem van, gondot visel rám, szeret és megment. Akkoriban nem is gondoltam arra, hogy lesz majd olyan szakasz az életemben, amikor ezzel a résszel nem tudok majd mit kezdeni, mert az, amit megtapasztalok önmagamban, ellentétben van ezzel az ígérettel…
Folytatás –> 4_oromhir_julia.pdf

A kíséret az életemben

A beszélgetések során a nő sokmindent megtud a szenvedélybetegségről. Mert a bajt, amivel szemben áll, meg kell ismernie. Aztán rálát a helyzetére. Rálát arra, hogy mi vitte rá a férjét az italra. A beszélgetések során megérti a saját szerepét, és felfedezi a saját felelősségét…
Folytatás –>

Isten akarata, megkülönbönztetés, döntés

Rendünk alapításában és lelkiségében Isten akarata megértésének és a döntésnek kulcsfontosságú szerepe van. Szolgálatunk sajátos célja: az embert teremtettsége céljának elérésében segíteni.
Ezen az úton a legkülönbözőbb életszakaszokban és helyzetekben szegődünk Krisztusban társként az egyes ember mellé, segítve őt Isten akaratának felismerésében, a megkülönböztetésben és a döntésben.
Folytatás –>

Úton Isten felé

Úton Isten felé azt is jelenti számomra: úton lenni Istennel. A szentírás tele van a felkerekedés, az úton levés szavaival. így kel útra öreg korában ábrahám, hogy kövesse az ígéretet: „vonulj ki földedről, rokonságod köréből és Atyád földjéről abba az országba, amelyet mutatok majd neked“…

Úton levés az életemben

Életemben fontos lépés volt az Erdélybe való elindulás. Ezen az úton határokon és vámokon is át kellett menni, és abban az időben ez még elég izgalmas volt. De bensőleg is egy ismeretlen földre való utazás volt ez számomra. És itt is, akárcsak egyik kedvenc történetemben volt „határőr“, aki mondta: Vámot kell fizetnie, ha új országba akar belépni….
Folytatás –>

Tisztítótűz, tisztulás

A szeretet és a szenvedés mélyen összefonódott Gondviselésről Nevezett Boldog Mária életében. A szeretet tapasztalata erőt ad a szenvedés elviseléséhez, ugyanakkor a szívhez közel engedett szenvedés még inkább megnyithat a szeretet számára…

A tisztulás az életemben

Marosvásárhelyen éltem, dolgoztam segítőnővérként, amikor egyik télen megtapasztaltam, mit jelent az, ha a szenvedésben valaki mellettünk van, és hogyan válhat a szenvedés a tisztulás útjává, azzá az úttá, amelyen még inkább összefonódik az ember élete Istennel, növekedik az iránta való szeretet, bizalom és ráhagyatkozás. Nem történt semmi különleges, csak megfáztam, belázasodtam és ágynak estem. Nagyon rosszul voltam…
Folytatás –>

A tisztulás útja a lelkigyakorlatokban

Lelkiségünk Loyolai Ignác Lelkigyakorlataiban gyökerezik, amelynek kezdő időszakában Isten nagylelkű és egészen személyesen rám szabott irgalmával és szeretetével való találkozásra hív. Ebben felismerhetem életemnek, kapcsolataimnak azon buktatóit, ahol a több élet helyett a kevesebbet vagy az élő kapcsolat helyett a magamba zárkózást, a halált választom. A szenvedést ebben a szakaszban a ragaszkodások okozzák.
Folytatás –>

A remény az életemben

A remény tanúinak lenni, vagy remélni, akkor is, ha minden reménytelennek tűnik? Akkor is, amikor a kiúttalanság, a tehetetlenség, amikor a halál látszólag a hatalmában tart? Akkor is, amikor az élet folyása látszólag javíthatatlanul elakadt? Lehetséges ez?
Folytatás –>

A húsvéti misztérium

Jézus Krisztus, akit az Atya küldött, követésére hív minket, hogy osztozzunk küldetésében” (Szabályzat 15. pont). Ennek a küldetésnek csúcspontja megváltásunk záloga, a húsvéti misztérium: Krisztus szenvedése, halála és feltámadása. De hogyan osztozhatunk mi benne?…
Folytatás –>

A szeretetnek nincsenek határai

Ez a mondat hosszú ideje visszhangzik bennem. Olyan, mint egy zene, amely kíséri napjaimat és betölti tapasztalataimat. Jó ideje ismert számomra szabályzatunknak ez a mondata, hiszen már 18 éve segítőnővér vagyok. Értelme azonban folyton változik számomra, és mind több élettel telik meg…
Folytatás –>

A Gondviselés az életemben

A Gondviseléssel és a benne való bizalommal már gyermekkoromban találkoztam. Akkor még nem hallottam így nevezni őt, akire nagymamám, s az egész család ráhagyatkozik. Tudtam, hogy olyan valaki, akire a napnak nehéz feladatait rá kell, és rá lehet bízni. Olyan esetek voltak ezek, ahová az emberi erő és tudás nem volt elegendő. Ilyen volt például a széna és a fa szállítás le a hegyről. Emlékszem ezekre a napokra jól, nem csak azért mert sütöttünk, főztünk nagyobb mennyiségben mint máskor, hanem azért is, mert ilyenkor valami mélység járta át az egész napunkat. Most azt mondanám, hogy a Gondviseléssel való intenzív kapcsolat volt az…
Folytatás –>

Az önátadás az életemben

Az önátadás értelmét, mibenlétét, még ma is keresem, örökös kérdés, keresés számomra. Néha részleteiben megsejtek valamit, egy-egy mozaik kockát, ezt elkezdem élni, de a teljes megértés, azt hiszem, majd a színről színre való találkozásban teljesül be.
„Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te“ (Mk 14,36)
Ez az jelenti: szabadon odaadni mindazt, ami tudatos, akarati. A jó Isten válasza pedig az Ő szeretete…
Folytatás –>

A szentek közössége az életemben

Könnyű mondani, hogy higgyünk az örök életben, de amikor valaki, akit szeretünk kihűlve, némán, mereven előttünk fekszik, elakad a szavunk. Ekkor már csak a csend beszél. A csendnek joga van. Mint a nagyszombatnak.
Folytatás –>

A családi szellem az életemben

Szerzetesközösség vagyunk, nem család, hogyan beszélünk hát családi szellemről? Ahogy törekszünk erre a meghívásra egész életünkkel válaszolni, az kétségtelenül mélyen közös bennünk, ugyanakkor életritmusunk, vérmérsékletünk, jellemünk, neveltetésünk, életkorunk, nemzetiségünket tekintve alaposan különbözünk.
Folytatás –>