Remény

„Határokon túlmutató remény” számunkra egy meghatározó alapgondolat. Nem ritkán halljuk társadalmunkban: „ennek semmi értelme”, „minden elveszett” vagy „ nem érdemes ezért tovább fáradozni”. És mi magunk is ismerjük azt a tapasztalatot, amikor a reménytelenség uralkodik el rajtunk csalódás, erőtlenség, tehetetlenség, kiútalanság érzése miatt.
Ugyanakkor érezzük újra és újra a meghívást arra, hogy az embereket, a helyzeteket ne lássuk túl hamar kilátástalannak. Jézus Krisztus hív meg bennünket arra, hogy egy belső utat járjunk, hogy bízzunk és hogy megtegyük azt, ami számunkra még lehetséges. Tanulhatjuk jobban lefogadni saját határainkat és engedhetjük azt, hogy Ő erősítsen meg bennünket. Megváltozhat az, ahogy a másik embertársunkat – különösen a hibáit – mérlegeljük, és felfedezhetjük a másik szépségét és erőforrásait is. A helyzetekben, amelyekben már nem látjuk mik a helyes lépések, új távlatok nyílhatnak meg előttünk.

Érezzük, hogy Krisztus tesz szabaddá bennünket erre a belső útra. Megmaradni ezen a belső úton, ez egy egész életen át tartó folyamat. Sokszor sok erőnkbe is telik, de ugyanakkor érezhetjük azt is, ahogy növekszik bennünk az életkedv, öröm és bizalom. Ezzel a reményteli magatartással szeretnénk élni, és hidakat építeni ott, ahol határok alakulnak ki nemzetek és kulturák között, ahol a halál felülkerekedik az életen és minden értelmetlennek látszik… Hisszük, hogy nem a halálé az utolsó szó! Szeretnénk azoknál lenni és azokkal együttmenni, akik egy kilátástalan helyzet miatt lebénulnak, tehetetlenné válnak. Szeretnénk velük együtt mindig hálásan rácsodálkozni arra, ahogy mégis mindennek ellenére felvillan a remény szikrája a sötétben….

Határokat áthidaló remény