Tanúságtételek

Christa Baich

Christa Baich

Az ignáci lelkiségben rejlő nyitottság és szabadság nagyon fontos számomra mind a munkában mind az életemben „Istent keresni és megtalálni mindenben“ (Loyolai Szt. Ignác).
Egy elkötelezett élet, a mindennapos „lelkek megkülönböztetése“ segítenek a lehetőségek átgondolásában, az imában, a nővérekkel és a barátokkal, barátnőkkel való megosztásban.
Úgyanúgy a zene, a természet átélése is mind segít abban, hogy életemet keresztényként alakítsam.
A salzburgi egyházmegyében személyiségfejlesztőként dolgozom: lelkigyakorlatokban, a lelki folyamatokban kísérem az embereket a kiengesztelődés és a növekedés útján.

Bajkó Juliánna

Bajkó Juliánna

Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: „Íme, az Isten Báránya” A két tanítvány hallotta, amit mondott, és követték Jézust. Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy hogy követik, megkérdezte tűlük: „Kit kerestek?” Azt felelték neki: „Rabbi – ami Mestert jelent – hol laksz?” azt mondta nekik: „Gyertek és nézzétek meg.” Elmentek tehát, és megnézték, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt.
Jn 1,35-39

A hétköznapok forgatagában élve, egyszerre kihívás és egyszerre reményt adó, egy olyan Jézust követni, aki ennyire nyíltan és konkrétan szegezi nekem a kérdést: „Kit keresel?”
Erre a kérdésre a hétköznapokban megélt eseményekben, néha értetlenül, néha rácsodálkozva kérdezek vissza: „Mester, hol laksz?”
Jézus válasza a hétköznapok sűrűjébe visz, oda ahol élek, ott ahol dolgozok, azokhoz az emberekhez, akikkel nap mint nap találkozok. Ott lenni egy-egy születésben, de ugyanakkor ott maradni egy-egy fájdalmas, nehéz helyzetben is.

Bereczki Silvia

Bereczki Silvia

A jó Isten végtelen, feltétel nélküli, személyes, életet adó és átalakító szeretetének megtapasztalása ébresztette fel bennem a vágyat, hogy válaszoljak a benne rejlő hívásra, és próbáljam tovább adni a kapott ajándékot: kísérni és segíteni másokat is abban, hogy rátaláljanak erre a kincsre életútjuk legkülönbözőbb, néha válságos helyzeteiben.
Ezt próbálom élni küldetésemben, a média és a lelkiség területén.
Gazdagságként élem meg – közösségünk lelkisége és küldetése mellett – a nemzetköziséget: a kultúrák és nyelvek sokszínűsége gyakran új felismerésekkel, megközelítési módokkal lep meg az embertársakkal és a jó Istennel való kapcsolatomban valamint önismeretemben egyaránt.

Both Vanda

Both Vanda

Kérem a kegyelmet, hogy az Úrnak, aki VAN, mindig Igent tudjak mondani (románul DA).

 

 

 

Katharina Brunner

Katharina Brunner

Életem utolsó szakaszában, majdnem 90 évesen szeretnék imádkozva és közbenjárva Isten előtt lenni, azokért az emberekért, akik a tisztulás útján vannak és azokért, akik még hitben az Isten felé vezető úton vannak. Különben már csak kisebb szolgálatokat tudok tenni, időt szakítva a látogatók fogadására, akik életük különböző útszakaszait járják. Nagyon hálásan és örömmel vagyok segítő nővér.

 

Czakó Ágnes

Czakó Ágnes

Mikor szerzetes lettem, nem tettem mást, mint figyelve a jeleket, tettem a következő lépést, amire az Isten vezetett, meghívott. Ez segít most is előre a hétköznapokban. Figyelni, hogy mire ad MA lehetőséget a Gondviselés. Elfogadni a feladatot, amihez megkapom a segítséget is, és elengedni azt, ami nem az enyém.
A Teremtő és Gondoskodó Isten munkatársaként szeretnék élni minden szolgálatban, amelyet végzek. Csobánkán lelki programok szervezésével, csoportok fogadásával, lelki kísérettel, lelkigondozással foglalkozok, dolgozok a helyi Karitászban, és a rend belső feladatainak egy részét is ellátom.
„Minden dologban végbeviszek valami örököt.“ Gondviselésről Nevezett Boldog Mária

Darvas Piroska

Darvas Piroska

Több mint húsz éve élet a közösségben. Itt tanulgatom, hogy mindenben keressen, szeressem, szolgáljam Istent. Azt tapasztalom a hétköznapokban, hogy Isten, mintegy dallam végigkíséri az életemet, a munkámat, és úgy vezet mindenben, mint egy jó táncos, vagyis, határozottan tudtomra adja, ha figyelek rá, és hagyom magam vezetni, hogy mikor merre és hányat kell lépnem, mikor kell lassítani, gyorsabban lépni, akár pörögni, pontosan megmutatja, hogy most előre lépjek egyet, vagy inkább kettőt hátra. Mindez nem merev lépések sorozata, amit meg lehet unni, hanem van benne lüktetés, lendület, élet van benne, melynek az alapdallama Isten. Ha mindenben Istent keresem, akkor ezt az alapdallamot próbálom folyamatosan érezni, hallani.

Doris Eder

Doris Eder

„Válaszd hát az életet, hogy élhess!“ (Dtn 30,19)
Ez a Mózes ötödik könyvéből való idézet már régóta fontos számomra. Küldetésemben, mint tanítónő – jelenleg Bécsben tanítok egy iskolában, ahol különböző kultúrájú és különböző országból származó gyerekek vannak – ez a vers mutat irányt abban, hogy hogyan bánjak a gyerekekkel. Igyekszem felszabadítani bennük az életet, a gyerekek erősségét felfedezni és azt fejleszteni, a gyengébbekkel szeretettel viseltetni, erősíteni őket abban, hogy figyelmesek és tiszteletteljesek legyenek egymással…
Ha ezt segíthetem és kísérhetem, akkor ez nagy öröm számomra. Ilyenkor nagyon közel érzem magam a karizmánk egyik aspektusához: „segíteni az embereknek, hogy elérjék teremtettségük célját.“

Eder Julia

Eder Julia

Jelenleg pasztorális képzésen veszek részt és egy iskolában valamint egy plébánián gyakorlatozom. Az ápolásban töltött hosszú idő után ez egy valódi változás az életemben. Ami megmaradt ugyanolyan mértékben az az emberekkel való foglalkozás öröme és a hit és remény azon az úton, melyet együtt járunk.

 

 

Ute Effenberger

Ute Effenberger

A salzburgi közösség legidősebb tagja vagyok. Csádból, 20 évig tartó missziós munka után, 2006-ban tértem vissza Ausztriába, és 2007-től vagyok Salzburgban. Itt vezetem a háztartást, kertészkedek, gondoskodom a vendégekről és tartom a kapcsolatot a szomszédokkal. A közeli plébánián tagja vagyok az egyházközségi tanácsnak, valamint a missziós és szociális csoportoknak. ápolom a plébánia kertjét és díszitem virágokkal a templomot. Hetente egyszer meglátogatom a menekültstátuszra várókat és a többi rabot is a helyi rendőrségi fogdában. Ez a szolgálat nagyon mélyen érint engem és egyben szembesít a menekültek nagy szükségével is.
Szeretném erősíteni az emberekben a reményt és lehetővé tenni számukra az igazi élethez, az Istennel való találkozáshoz vezető utat. Ez a vágy kísér és vezet engem a saját életútamon is.

Elke Freitag

Elke Freitag

30 éve pasztorális területen dolgozom: 16 évet különböző plébániákon dolgoztam, és jelenleg már 14 éve lelkigondozó vagyok egy idősek otthonában. Ezzel kapcsolatosan lett számomra egyre fontosabb Szabályzatunk 89-s pontja:
„Betegség, a fogyatékosság és az öregség, a szenvedések, a magány és a lemondás forrása, egyúttal azonban a békében, az örömben és a hűségben való növekedésnek is. Jézus Krisztus ezáltal különleges módon részesít minket a Húsvét titkában. A betegek szentsége lehetőséget nyújt arra, hogy újra Isten kezébe tegyük életünket.“
1993 óta Münchenben élek és nagyon értékelem a küldetésemet az idősek otthonában. Néha megerősödik a magány, a túlterheltség és betegség az elbizonytalanodott idősekben, amikor azt érzik, hogy a demencia miatt, szinte pillanatok alatt vesztik el mindazt, ami eddig az életet jelentette számukra, a hozzátartozóikat is. Néha tanúja lehetek annak, ahogy lassan, tapogatózva közelebb kerülnek Istenhez, és benne meggyökereznek.
A társadalom peremén érzem magam, és ugyanakkor karizmánk középpontjában, és ez nagy megelégedettséggel tölt el.

Katharina Fuchs

Katharina Fuchs

képzés
kelj útra
a remény szétporlasztja a régi mintákat
új hangok szólalnak meg

halld
Istened
életed agyagcserepeiből alkot

Veronika Gabriel

Veronika Gabriel

Számomra talán a legfontosabb szakasz az evangéliumban a következő:
„Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is…“ (Lk 6, 36-38)
Krisztust szeretném követni Máriával és hagyni, hogy az ő lelke rajtam keresztül működhessen. Bízom a mennyei irgalmas Atya Gondviselésében, aki mindig a kellő időben megadja nekem, ami szükséges ahhoz, hogy tudjak másoknak segíteni.
Tudom, hogy még messze vagyok attól, hogy életemet adjam barátaimért, de próbálom ezt Jézustól tanulni.

Dorothea Gnau

Dorothea Gnau

Jelenleg, Grazban, a teológus egyetemisták lelkigondozója vagyok. A lelkészségen különbözőek a feladataim: lelkigyakorlatokat kísérése, a keresztény lelkiség különböző formáiról szóló továbbképzések tartása, valamint a lelki kíséret, mely által szeretném segíteni és bátorítani az egyetmistákat, hogy fel tudják fedezni talentumaikat és ki tudják azokat bontakoztatni, hogy bízzanak saját vágyaikban és így mind jobban tudják a saját útjukat megkeresni és megtalálni. Az egymással való találkozásnak lehetősége, a közös keresések és próbálkozások ehhez éppúgy hozzátartoznak, mint az Istenkapcsolatról, önmagunkról és másokról alkotott személyes kérdések.

Gabriela Hablecker

Gabriela Hablecker

Mert ahol kincsed van, ott van a szíved is. (Mt 6,21)
Ez bibliai vers már évek óta elkísér engem, különösen a küldetésem megélésében, mint tartományi gazdasági felelős.
A Bibliának ez a mondata nap mint nap meghív arra, hogy megálljak és elgondolkozzak: Mi is áll a hétköznapjaimban az első helyen? Segít abban, hogy mindig újra megerősödjek a valódi belső szabadságban. A megállás ezen pillanatait nagy kegyelemként élem meg. Ezek adnak új erőt, hogy kövessem Krisztust az útamon.

Karla Hasiba

Karla Hasiba

Életemben a segítő nővéri karizma szoros kapcsolatban van az szentignáci lelkiséggel, ahogy azt alapításunk hagyománya is ajánlja. Jelenleg karizmánkat az emberek lelki kíséretében élem meg, akiket a lelkigyakorlatokban, a különböző életszakaszokban és az életút végén – a hoszpisz szolgálatban – a halál órájában kísérek. Ezt a szolgálatot végezhetem Ausztriában, Németországban, Svájcban és évente többször Indiában is. Ez tesz nyitottá a segítő nővéri küldetésünk nemzetköziségére és a kultúrák sokféleségére.

Miriam Hörlesberger

Miriam Hörlesberger

Az első fogadalmam óta a pasztorális munkaterületen tevékenykedem. Jézus szabaddá tett minket halála és feltámadása által. Karizmánk ezen aspektusa ad életemnek értelmet és hordoz engem a mindennapokban. Szeretnék azok mellé állni, akiket megbénít a sok baj és szenvedés. Velük, értük szeretnék imádkozva és cselekedve hinni, remélni és szeretni.
                                                                                                             

Ilyés Erika

Ilyés Erika

Életem minden eseményében, élményében, megtapasztalásában Isten dolgozik. Gondviselő jelenléte mindenben megmutatkozik.
Naponta gyakorlom, hogy figyelmemet teljesen ráirányítsam és minden szolgálatban, arcban, családban, baráti vagy lelki beszélgetésben Ő visszatükrözi magát. Kegyelmében hordoz és szerzetesnek lenni jó.

 

Imre Enikő

Imre Enikő

“Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj”
Elhittem Jézusnak, hogy Ő az út, Igazság és élet. Nyugtalanná tette a szívem, és én elindultam keresésére. Őt megtalálni: állandó keresés és kutatás. Hová mehetnék, hisz az örök élet igéi Nála vannak!
Az út, amelyre vállalkoztam: zarándoklat, hatalmas kaland. Jézus meghívása – hogy szeretete örömhírét hirdessem embertársaimnak – kihívás. Küldetésem kockázat, mert szeretete radikális, mindent felforgat, és az emberek értetlenségét váltja ki. Ez a munka emberfeletti, nem viselhető el az Ő szerető bátorítása nélkül. De nem félek, mert Ő velem van, hisz megígérte: a világ végezetéig. Nem vagyok egyedül, másokkal együtt dolgozom országa eljöveteléért. Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit azoknak készít, akik Őt szeretik!
Fogadd el, Uram, életemet, munkámat és minden próbálkozásomat, hogy tanúságot tehessek Rólad!

Eva Jakab

Eva Jakab

„A szolidaritást, amely egybeköti az élőket és a holtakat, nem lehet elkülöníteni attól a szolidaritástól, mely a földön köt egybe minden embert. A szolidaritásnak ettől a lendületétől áthatva, hálával telve fogadjuk küldetésünk egyetemességét; készek vagyunk bárhová elmenni.
(Szab. 22.)
„A Gondviselésről nevezett Mária kívánságának megfelelően, hogy „minden jóban segítsünk, bármi legyen is az”, a legkülönbözőbb munkaterületekre kaphatunk küldetést…” (Szab. 27.)

2010 őszétől 2015 őszéig Salzburgban éltem. Küldetésem az volt, hogy egy idős otthonban az idős, beteg, magányos lakókat látogattam és a betegeket áldoztattam, valamint a plébánián és a háztartásban segítettem. 2015 őszén Nyíregyházára, Kelet-Magyarországra kaptam küldetést. Feladatom elsősorban az, hogy a főplébánián segítsek: az irodában dolgozom néhány órát, heti négy alkalommal. Többször megbíztak már azzal, hogy hittanórán helyettesítsek, valamint néhányszor iskolai lelkinapon előadást tartsak vagy tanúságot tegyek a szerzetesi életről. Megpróbálok „minden jóban segíteni, bármi legyen is az”. Továbbra is szemem előtt tartom azt a vágyamat, hogy idős, beteg, haldokló embertársaimnak a rendelkezésére álljak, kórházban vagy idős otthonban lelki gondozást végezzek. Ennek az útját-módját most találtam meg: látogathatom a betegeket a Sóstói úti Kórházban, egy görög katolikus kórházlelkész segítségével.

Jakabos Adél

Jakabos Adél

„A Jézus Krisztusban való szabadulás elfogadása átalakulással és gyökeres megtéréssel jár. Abban a reményben, hogy Isten Országa ezeken a fájdalmas szakaszokon keresztül jön el, az a hivatásunk, hogy olyan emberekhez és csoportokhoz megyünk, akik a megpróbáltatás és a növekedés idejét élik át.” Szabályzat 19
Jelenleg Gyergyószentmiklóson élek és a Caritas szervezeten belül otthoni beteggondozást végzek. Számomra fontos, hogy az emberek megérezzék a betegség, megpróbáltatás időszakában is Isten gondoskodó szeretetét, az Ő közelségét. A betegekkel megélt közös tapasztalatokon keresztül naponta rácsodálkozok Isten nagyszerűségére és mind nagyobb bennem a hála a Tőle kapott hivatásért, életért.

Regina Kaltenegger

Regina Kaltenegger

„Nincs más biztonságunk, mint Isten nagylelkűsége” Szabályzat 21 – Szabályzatunk ezen pontja mindig mélyen érint engem.
Istennek ez a nagylelkűsége már sok helyen és különböző feldatokban elkísért Ausztriában, Németországban, Magyarországon és Indiában is. Szabbatikumom alatt is megtapasztalhatom ezt, melyet most, sok évi munka után, megengedhetek magamnak. Ezt az időt azzal a reménnyel élem meg, hogy majd egyszer azt tudom róla mondani, hogy ez egy „kegyelmi idő volt Istentől” (Lk 4,19), mely alatt új távlatok nyíltak előttem.
Most van lehetőségem arra is, hogy valami újat kipróbáljak. Sok örömet okoz nekem a „Share” alapítvánnyal való együttműködés, amely olyan élelmiszert próbál eljuttatni a szükséget szenvedőknek, ami egyébként a szemétbe kerülne.

Brigitta Kasper

Brigitta Kasper

Isten iránti elkötelezettségét Dávid király a 18. zsoltár két versében így fogalmazza meg:
„Tágas térre vezetsz engem… Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.”
Ez a kép hatással volt rám is.
Jézus Krisztus a biztosítéka Isten jelenlétének a segítőnővéri életemben. Megtapasztalni hűségét, vezetését és barátságát életem különböző feladataiban – mindenben és mindenkor – nagyon fontos volt számomra. Ferenc pápa szavaihoz hasonlóan mondhatom:
„Nagyon hálás vagyok a múltamért, buzgón akarom élni a jelent és reménnyel akarok tekinteni a jövőbe”.

Kedves Rita

Kedves Rita

„Jézus ránézett és megszerette” (Mk 10,21).
Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy minden ember élete e szeretet keresésésnek és megélésének valamilyen formájában nyer értelmet.
Küldetésemet a Gyulafehérvári Caritas keretén belül müködő Ki-út Programban teljesítem, ahol szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak kínálunk a felépüléshez különböző segitséglehetőségeket: tematikus programok, lelkigyakorlatok, egyéni konzultáció és csoport-találkozók által. Ugyanakkor veszélyeztetett fiataloknak prevenciós foglalkozásokat is tartunk.
Munkám során sokat szenvedett, józanodni vágyó, a teljesebb életet kereső emberek útitársa lehetek. Sokat tanulok a reményről, az emberi jóságról, erőről, hitről, és Isten sokféleképpen megnyilvánuló kegyelméről, szeretetéről, jóságáról. Hálás vagyok hivatásomért, a sok emberért, aki nekem is segített és segít, hogy nap mint nap életet találjak, és hogy ebben a keresésben másoknak is segítséget nyújthatok.

Kerekes Izabella

Kerekes Izabella

„Válaszd az életet !” – ez a Szentírás egyik legfontosabb mondata számomra.
A kereszténységgel csak felnőtt koromban ismerkedtem meg, mégis gyerek- és serdülőkorom meghatározó élménye, hogy keresem Istent, és Isten keres engem. Gyakran nem várt alkalmakkor találkozunk, krízishelyzetekben és azok oldódásában, betegségben és gyógyulásban, otthontalanságban és emberi szeretetben, sebződésben és kiengesztelődésben.
Rendünk karizmáját élve – nehéz helyzetben levő embereket elkísérni, segíteni nekik, hogy megragadják a krízisben rejlő esélyt a növekedésre – lehetővé válik számomra, hogy legmélyebb vágyaim szerint éljek.
Alapvető élethivatásom a gyógyítással, ezt jelenleg mint gyerekorvos és pszichoterapeuta gyakorlom. örülök, hogy a civil szférában dolgozom, eljuthatok olyan emberekhez, akik tudatosan vagy tudattalanul Istent keresik. Szeretnék segíteni nekik abban, hogy az életet válasszák.

Christine Klimann

Christine Klimann

A munkám, a plébánián, olyan változatos és színes, mint maga az élet. Gyermekmisék, gyászbeszélgetések, mindennapok lelkigyakorlata, bérmálkozók felkészítése, születésnapjukat ünneplők meglátogatása, az ifjúsági vezetőkkel való megbeszélések, temetési szertartások,
a keresztségre való felkészítő beszélgetések…
Ez a sokszínűség néha megerőltető, de én szeretem ezt a „normális” ritmust a munkámban és csodálattal tölt el, amikor a találkozásokban Isten jelenléte lesz láthatóvá.
Szeretnék figyelni Isten jelenlétére a saját és azok életében, akikkel dolgozom. Ő működik. Ő komolyan vesz bennünket, és Ő mindent meg tud változtatni. Így lesz az élet egy meglepetésekkel teli felfedező utazás…

Birthe Kröncke

Birthe Kröncke

Immár fél éve élek a franciaországi Cergy-ben, a noviciátusi közösségben. Ez egy különböző kulturákkal tarkított közösség. A noviciák mellett, akik maguk is különböző országokból érkeztek (Romániából, Ausztriából és Németországból) még három francia nővér él itt. Szabályzatunk szerint „…hiszük, hogy a szeretetnek nincsenek határai”, valamint „…nagyon különböző környezetből és országokból jövünk. Tisztelni akarjuk a különbözőségeket és hagyni, hogy a másokban lévő értékek elfogadása átalakítson minket.”
Egy világban, melyben olyan sok a meghasonlottság, szakadás, oly nagy a félelem az idegenektől, a másságtól, szeretnénk élni az Örömhírt, hogy „a szeretetnek nincsenek határai!” A másik, aki mellettem van, vagy velem lakik, gazdagíthatja az életemet. Tanulhatok tőle, az ő kulturális és személyes értékeiből. És ő is tanulhat tőlem. Minden különbözőség mellett – hisz mindenki a saját kulturális értékei mellett, saját személyes vonásait is behozza a közösségbe, az élettörténetét, a formálódását, az adottságait, a valami iránti előszeretetét – megnyithatjuk szívünket a másik felé – ha Jézus Krisztus az, aki van és lesz, akire tekintünk, aki életünk szegletköve, és aki közös életünk középpontja. Jézus Krisztuban lesz a közösségi életünk az öröm forrásává, melyben kölcsönösen gazdagodhatunk, növekedhetünk és érlelődhetünk.

Carla Leber

Carla Leber

„Nincs más biztonságunk, mint Isten nagylelkűsége” (Szabályzat 21)
Nagy hálával tekintek vissza életemre. Hosszabb lelki folyamatokon keresztül, mindenekelőtt a lelkigyakorlatokban, megtanultam hinni Isten nagylelkűségében.
Ezért fontos lett számomra az, hogy másokat is segítsek ebben a szeretetben bízni. Kirschlag-ban, ahol már 20 éve élek, sok lehetőség nyílik erre a betegek, haldoklók és gyászolók lelki kíséretén keresztül. Küldetésem boldoggá és teljessé teszi életemet.

Waltraud Leitner

Waltraud Leitner

Jelenlegi küldetésem a különböző feladatok, szolgálatok ellátása a házunkban, melyek főként abból állnak, hogy olyan légkör alakuljon ki, amelyben mindenki jól érzi magát. Így van lehetőség arra, hogy mindig legyen valaki, aki tudja fogadni a a hozzánk érkező vendégeket, vagy azok, akik a csendet és a megállást keresik megtapasztalják a vendégszeretetünket.
Van egy-két kapcsolatom a plébánián is, valamint beteg, idős embereket látogatok.
Most én vagyok a közösség legidősebb tagja, ezért mindjobban tudatosulbennem az, hogy az öregedés egy feladat, és most az én feladatom.
Minden lassabban megy, csökken a bennem lévő erő és mégis mindezek ellenére minden napomat úgy élem meg, mint Isten ajándéka, melyet arra szeretnék felhasználni, hogy tudatosan menjek Isten elé, és hogy teljesen az Ő kezeibe helyezzem magamat.

Martha Liberda

Martha Liberda

Apostoli tevékenységem során az idősek otthonában olyan emberekkel találkozok, akik nagyon különböző módon állnak korukhoz, törékenységükhöz és betegségeikhez. Beszélgetésekkel, meghallgatással, sétákkal és áhítatokkal… lehetőségem van arra, hogy örömet és változatosságot vigyek az életükbe. Ez megfelel az alapítónőnk kívánságának is, aki azt kérte, hogy mindenben segítsünk, bármi legyen is az.

Regina Mair

Regina Mair

Életem nagyon mély tapasztalata, hogy Isten a „Vagyok, aki vagyok” hordoz engem, hagy kibontakozni. A názáreti Jézus saját személyes barátságát ajánlja fel nekem és
megengedi, hogy résztvegyek a küldetésében. Vezetve a vágytól, hogy „segíteni kívánunk az embereknek abban, hogy Istennel találkozhassanak” (Szabályzat 25. pont) öt országban, négy nyelven és három évtizeden keresztül különböző feladatkörökben tevékenykedtem. Jelenleg, mint kórházi lelkigondozó lehetek emlékezetetője és tanúja Isten jelenlétének, ott is, ahol megmutatkoznak az élet szakadékai. Az egyetemistáknál örülök, hogy a „Szívvel németül” projekt a bevándorlók és menekültek számára lehetőséget ad, hogy elköteleződjenek és közös együttérzésben felülemelkedjenek határaikon. Talán a jövőben újra adódik Bécsben is lehetőség, hogy lelki programokon keresztül bátorítsuk az embereket, hogy rábízzák magukat Isten életet adó működésére.
Az örömhírt, amelyet kaptunk, tovább kell adnunk: ezt sürgetőnek érezzük. Egész életünkkel és szavainkkal segíteni kívánunk az embereknek abban, hogy Istennel találkozhassanak. Ha hitelesen akarjuk hirdetni azt, hogy az Isten atya, akkor azon kell fáradoznunk, hogy a testvéri szeretet és a kölcsönös tisztelet kapcsolatát alakítsuk ki köztünk és minden ember között, hogy ezáltal elismerést nyerjen minden ember abszolút értéke, különösen a szegényeké és a kicsinyeké.
(Szabályzat 25. Pont)

Mihály Mária

Mihály Mária

„Őáltala, Ővele és Őbenne” a szentmise e központi szavai, életemben is egyre központibb helyre kerülnek és meghatározzák a mindennapjaimat, alakítanak és betöltenek.
Vele, és általa tudom megélni mindennapjaimat és szolgálni nővértársaimat, embertársaimat Indiában, mint főnöknő, mint a képzésért felelős nővér és mint ember.
Őáltala, Ővele és Őbenne válik gazdaggá, változatossá és teljessé életem.

Hemma Muschick

Hemma Muschick

Egyre jobban felismerem azt, hogy az a közös dinamika mely életem különböző területeit átjárja és azokat összeköti, az élet teljességge iránti mély vágyam, függetlenül attól, hogy éppen hegedűn játszom, vagy pedig valakit lelkileg kísérek…
Ez a mély vágy Istenre irányul, Istenre, aki az élet Ura, aki teremt, formál és betölt. Hogy ki vagyok valóban, azt a legmélyebben az Isten kapcsolatomon keresztül tudom meg. Ez az a kapcsolat, mely mint egy összefüggő szál átszövi az egész életemet, és ez a kapcsolat az, mely a szerzetesi élethez is elvezetett.

Elisabeth Pamperl

Elisabeth Pamperl

„Segítő Nővérként mindannyian ugyanazon egyetemes küldetés közös szolgálatában állunk. Készen állunk bárhová elmenni…” (Szabályzat 149.)
A „bárhová” szó jelentésénél először általában a helyek sokfélesége jut eszünkbe, ahová készek vagyunk elmenni, azonban a szó jelentéséhez tartozik a feladatok sokszínűsége is (a nővérek képessége szerint). Ez utóbbi alapján kértek meg, hogy Bécsben, a tartományi központunkban a titkári feladatokat ellássam.
Rendünk nemzetközisége miatt, küldetésünk közös megélésének fontos eszköze a nővérek közötti kommunikáció valamint az információk megfelelő áramlása.
Tartományi titkárnőként, nap mint nap, megtapasztalom azt, hogy Istent meg lehet találni a számítógép és a sokféle papír között is. Marad időm azonban arra is, hogy közvetlenül az emberek között legyek. Például hetente egy délutánt a plébánia nyugdíjas csoportjában töltök.

Patka Mária

Patka Mária

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr – békességet és nem romlást tervezek,
és reményteljes jövőt adok nektek.” Jer 29,11
Ez az az Örömhír, amelyet életemben, tevékenységemben megtapasztalhattam, a reményteljes jövő, amely újra meg újra láthatóvá válik:
– Amikor egy nehéz helyzetben levő gyerek újra bízni kezd
– Amikor egy sérült fiatal a mindennapiban értéket fedez fel
– Amikor egy beteg ember Jézussal, mint Megváltójával találkozik
– Amikor konfliktus után megbocsájtás, megbékélés jön létre, ahol az újrakezdés lehetővé válik
– Amikor…
Ez a „terv”, ez az ígéret kísér és ad erőt napjaimben, melynek tanúja lehetek és tanúságot tehetek róla, akkor is, ha úgy tűnik, hogy sokminden ellene szól.
Mert Ő az, aki jövőt és reményt ígér és ad, minden helyzetben.

Margarete Pieber

Margarete Pieber

Nagyon különböző környezetből és országokból jövünk; tisztelni akarjuk a különbözőségeket, és hagyni, hogy a másokban lévő értékek elfogadása átalakítson minket. (Szabályzat 73.)
Csodálkozással tapasztalom és egyre jobban tudatosul bennem, hogy az évek folytán valóban átalakulás történik bennem. Az emberek értékesebbé válnak számomra és én is számukra.
Így tanulom azt, hogy a Teremtő szemével tekintsek a személyekre, a dolgokra, és megtanuljak szeretni és együttműködni egy testvériesebb világért.

Angelika Pohn

Angelika Pohn

Remélj az úrban, légy erős, bátor legyen a szíved, és bízzál az úrban! Zsolt 27

Édesapám hirtelen halála egy nehéz és fájadalmas törés volt az életemben. 18 éves voltam akkor. Nagy segítség volt számomra akkoriban, hogy bízhattam abban, hogy van egy szerető Isten, akinél édesapám biztos helyen van.
A segítő nővérek közösségébe való belépésem óta, 1999-ben, még csak sejtettem, hogy a halál után is van élet, és hogy a kapcsolat a halál után is megmarad. Ma ez a sejtésem biztos tudattá alakult. Jézussal való növekvő kapcsolatom, az Ő irgalmának és gyógyító erejének megtapasztalása, és az a tapasztalat, hogy a megbocsátás a halál határain túl is lehetséges, tartópillérévé vált az életemnek, amiért nagyon hálás vagyok.

Rosina Sallinger

Rosina Sallinger

Egy kis megszakítással, 2000. szeptembere óta élek Németország legnyugatibb részében lévő Aachenben, mely a holland és a belga határvonalon található. (u.n. nemzetközi háromszögnek is szokták nevezni)
Pasztorációs és belső rendi szolgálatok után – bizonyos szempontból – egy új fejezet kezdődött el az életemben. Utam az idősekhez vezetett, és hamarosan az idősek gondozása lett az új munkaterületem.
Együtt menni életük utolsú szakaszát megélő emberekkel, számomra a gyakorlatban nyilvánul meg konkrétan, a mindennapos ápolásban, ahol egyben a kapcsolatok is kialakulnak. A palliatív ápolás felépítése is jó alapokat ad nekem ehhez.
Számomra fontos, hogy a teljes embert lássam azokban, akiket ápolok, és megpróbáljam felvillantani nekik Isten szerető odafordulását a sokszor egyhangú hétköznapi találkozásokban, rituálékban. Egy püspök szavai szerint: „Ébren tartva Isten hírét.”

Monika Scheriebl

Monika Scheriebl

Fiatal koromban Jézus Krisztus egyre jobban vonzott magához. Ahogy közelebbről megismertem a Segítő Nővéreket, éreztem, hogy ez számomra is egy lehetséges életút. És Ő meghívott engem! Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy az emberek elérjék teremtettségük célját, az apró feladatok által, melyeket a plébániánkon és közösségünkben végzek. Így kap értelmet az életem.
Hálás vagyok mindazokért a szolgálatokért, melyeket még meg tudok tenni.

Annemarie Schmid

Annemarie Schmid

Belső rendi feladatok, a közösségi élet, a szolgálati utak és ezek során a különböző tervezett és spontán találkozások határozzák meg a mindennapjaimat. Mindezekben fontos számomra, hogy keressem és megtaláljam Istent az emberekben, és az eseményekben, különösen azokban, melyekben nem lehet Őt felismerni az első látásra. Ezek a tapasztalatok gazdagítják, színesítik az életemet és segítenek a döntésekben, a lelki kíséretben valamint a lelkigyakorlatok kísérésében.
Minél idősebbé válok annál értékesebbé válnak számomra a napjaim, melyeket ajándékként élek meg. Őket nem szeretném csak úgy, figyelemre sem méltatva otthagyni. Hasonlóan élem meg azt is, amikor visszatekintek az életemre, mely nem volt mindig könnyű. Gyakran meglepetéseket is tartogatott számomra, melyeknek nem mindig örültem. Istenre és az Ő vezetésére sem tudtam mindig ráhagyatkozni. Mégis visszapillantva mindenezekre eltölt a hála és öröm, hogy Igent mondtam az Ő hívására.

Maria Schütz

Maria Schütz

„…Ha hitelesen akarjuk hirdetni azt, hogy az Isten atya, akkor azon kell fáradoznunk, hogy a testvéri szeretet és a kölcsönös tisztelet kapcsolatát alakítsuk ki köztünk és minden ember között, hogy ezáltal elismerést nyerjen minden ember abszolút értéke, különösen a szegényeké és a kicsinyeké.“ Szabályzat 25. p.
Hálás vagyok azért, hogy nyugdíjasként, időt tudok szakítani a sok apró mozzanatra, mely szebbé teszi az életterünket, ahol jelen lehet „a testvéri szeretet és a kölcsönös tisztelet”. Főzés, más háztartási tennivalók, vendégek fogadása, beszélgetések… Ezenkívül van időm különböző találkozók előkészítésére, mások meglátogatására, fordításokra és más belső rendi feladatokra. Pedagógusi tapasztalataimat próbálom hasznosítani azáltal, hogy német nyelvet gyakorolok az ideérkezett menekültekkel és önkéntes vagyok egy szervezetnél, mely délutáni foglalkozásokban segítséget próbál nyújtani a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek.

Sigrid Spannagel

Sigrid Spannagel

Fiatalságomban a francia Aimé Duval jezsuita atya sanzonjai nagy hatással voltak rám, különösen a
„Seigneur, mon ami” (Uram, barátom) sanzon. A barátságának ez az érzése mai napig velem van,
bár azóta sokkal tisztelettudóbb lettem, már nem tekintek Krisztusra úgy mint egy „haverra”. Két éve Isten inkább az Atya, aki egyre közelebb jön hozzám, az irgalmas Atya… Teljesen tudatában vagyok annak, hogy milyen nagy szükségem van az Ő irgalmára.

Regina Stallbaumer

Regina Stallbaumer

Küldetésem a graz-i katolikus főiskolához köt, ahol a lelki programokért és szociális projektekért vagyok felelős. Emellett az öt egyetemistából álló lakóközösséget is kísérem, akik házunk tetőterében élnek.
A munkámban és a jelenlétben fontos számomra lehetőséget adni arra, hogy az egyes személyekben levő képességek napvilágra kerülhessenek és kibontakozhassanak.
Az egyetemistákkal való beszélgetések során néha elővigyzatosan tapogatózva, néha örömteli rácsodálkozással keressük Istent. Szeretném annak lehetőségét éberen tartani, hogy mindenki hozzájárulhat egy igazságossabb világhoz.

Stefanie Strobel

Stefanie Strobel

Közösségünk novíciamesternője voltam 2005-2014 között. Abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy a noviciátusunk sohasem volt „üres”. Számomra az, hogy novíciamesternő lehettem nagyon
komoly kihívás, ugyanakkor nagyon gazdagító feladat volt. Jelenleg, 2014. márciusától, tartományfőnöknő vagyok. Ez egy teljesen új kihívás. Tartományi szinten, a munkám által, támogathatom és megerősíthetem a nővéreket a küldetésük megélésében, a közösségi életükben és a lelki útjukon.
Az Evangéliumban hallhatjuk, ahogy az apostolok visszatérnek Jézushoz, hogy beszámoljanak neki tapasztalataikról és küldetésükről: ennek nagyon fontos helyetadni! Így lesz minden nővér küldetése, és az én tartományfőnöknői küldetésem is, része Jézus küldetésének.

Szabó Magdolna

Szabó Magdolna

Isten szeretete, melyet semmivel sem érdemeltünk ki, olyan Örömhír, amely felébreszti bennünk a vágyat a teljes önátadásra. Ha Jézus Krisztust követjük, akkor megtanuljuk ezt a szeretetet mélyen a szívünkbe fogadni. átalakító erő ez, amely megnyit az Istennel és az emberekkel való közösségre, és szabaddá tesz a szolgálatra. Szabályzat 35.

                                                                 

Utasi Maria

Utasi Maria

A világ forgatagában hitünk által ismerjük fel Isten tevékeny jelenlétét. Igyekszünk felismerni az Evangélium értékeit, amelyek a körülötünk élő emberekben és csoportosulásokban már jelen vannak. Hisszük, hogy minden kultúra megtalálja saját gazdagságának és elvárásainak beteljesedését a mindig új Evangéliumban. Szabályzat 24
Jelenleg a küldetésemet Bécsben élem, egy olyan városban, ahol különböző nemzetek, kultúrák, vallások élnek együtt. Munkámban és a hétköznapjaimban csodállatal tölt el az, ahogy Isten jelen van a világunkban, a különböző helyzetekben, különböző módon. Nagy erővel nyit számunkra új utakat,
lehetőségeket, olyanokat, melyekre korábban még gondolni sem mertünk.
Hiszem, hogy ha bizalommal tudjuk fogadni az új utakat és lehetőségeket, melyek lehet nehézségeket, szenvedést is rejtenek magukban, egyre jobban meg fogjuktapasztalni gondoskodását és azt, hogy mennyire fontosak vagyunk számára.

Claudia Valk

Claudia Valk

Láthatom,
amint a fiatalok Istent keresik, belülről gyógyulnak, szabadabbakká válnak, Jézus Krisztusra tekintve,
döntéseiket a legmélyebb valójukkal összhangban hozzák, kilépve a maguk kis világából, egymást segítik abban, hogy megtalálják helyüket és kibontakozhassanak. Mint az egyetemisták lelkigondozója nagyon örülök annak, hogy mindezeknek tanúja lehetek.

Vincze Éva

Vincze Éva

„Örök szeretettel szeretlek téged” (Jeremiás 31,3) szól az Úr Jeremiás szavaival és ezek a szavak a mi szívünkben is visszhangra találnak. Ezt a szeretetet éreztem meg én is és szeretném továbbadni másoknak.
„Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy Örömhírt vigyek a szegényeknek”.(Lk 4,18)
mondja Jézus Lukács evangéliumában. Jézus tanítványokat hívott magával, akik részt vettek az Örömhír hirdetésében. Jézus ma is hív minket, hogy folytassuk az Örömhír továbbadását.
Számomra most a „szegények” az osztályomban levő hátrányos helyzetű gyerekek. Szeretnék Isten gondoskodásából merítve mosolyt csalogatni az arcukra, értékeket átadni, és életre nevelni őket. Vannak nehéz helyzetek, amikor látom, hogy valamelyikük szenved, és nem tudok segíteni, tehetetlenül állok, látván a gyerekek terheit. Ilyenkor arra gondolok, hogy Isten megadja nekünk a szükséges erőt ezekben a helyzetekben, nem hagy magunkra. Nem vagyok egyedül és biztonságot jelent az a tudat is, hogy a nővértársaim is törekednek arra, hogy mások szenvedéseit enyhítsék.

Vormair Emese

Vormair Emese

Több évig dolgoztam a lelkikísérés és lekigyakorlat kísérés területén Ausztriában és Erdélyben. Egyetemisták, fiatalok, lelkigondozásban képződő felnőttek életútját, lelki útját kísérve, velük keresve és megtapasztalva azt, ahogyan Isten ingyenes szeretete, irgalma egyre inkább emberré, igazibb önmagukká formálja őket és általuk engem is.
Egy évre Párizsba szólt a küldetésem, megtanulni nemzetközi intézményünk nyelvét és megismerni azt a kultúrát, amelyben alapítónk élt, gondolkodott, imádkozott. Ez a tapasztalat a kultúrák értékeiről és a köztük levő határokról tanít nap mint nap újat, egyre beljebb csalogatva abba az univerzális küldetésbe, amelybe Jézus Krisztus emberré lett – értem, értünk. Ezzel a tapasztalattal állok továbbra is emberek kísérésének szolgálatában, kérve és hordozva Isten békéjének és hűségének üzenetét.

Ingrid Vorner

Ingrid Vorner

„Ingyen kaptátok, ingyen adjátok“ (Mt 10,8)
Ezek a szavak arra ösztönöznek, hogy hirdessem és tanúságot tegyek arról, hogy Isten minden ember Atyja, hogy segítsek abban, hogy az emberek jól és egymást segítően együttműködhessenek az „Úr szölőjében“ és így együtt hozzájárulhassunk az Ő országának építéséhez.

 

Anastasia Wimmer

Anastasia Wimmer

Szerzetes közösségünk karizmája bennünket, nővéreket, arra bátorít, hogy forduljunk a bennünket határtalanul szerető Isten felé, és ezt a határtalan szeretetet éreztessük másokkal, különösen azokkal, akik határhelyzeteket élnek meg.
Szabályzatunk 27-es pontja arra szólít fel bennünket, hogy „…minden jóban segítsünk, bármi legyen is az”. A 29-es pontban pedig „Elsősorban azokhoz megyünk, akikről megfeledkeznek, akiknek emberi méltóságát megsértették, és akiknek a legégetőbb az örömhír megismerése. Apostoli tevékenységünkkel arra törekszünk, hogy a legsürgetőbb és legáltalánosabb felkérésekre válaszoljunk…”
A pasztorális-pszichológiai képzésem befejezésével a lelkikíséret, lelkitanácsadás a jelenlegi küldetésem. Sokféle embert kísérek különböző helyzetekben.
Az emberek kísérésének tapasztalatában nagyon világosan látom, hogy a világnak ahhoz, hogy éljen, nagy szüksége van Isten szeretetére és arra, hogy ezt be is tudja fogadni. Szükség van emberekre, akik egymást szolgálva ezt az Isten- és felebaráti szeretetet láthatóvá teszik.
Az, hogy ezt a sokszínűségben tudom megélni, reményt és bizalmat ad nekem a jövőt illetően.

Christl Winkler

Christl Winkler

Életem kérdései
Remény – mindenben
életöröm – mindenben
Közösség – mindenben
Isten, az élet Istene – mindenben
Isten életemnek az egyetlen alapja és biztonsága
Őt keresem minduntalan és tudakozódom iránta
Ő arra hív,
Hogy mindig újra és újra Őt válasszam.

Maria Wirtz

Maria Wirtz

Istenem, te kísértél el életem folyamán mindeddig és jelenleg is kísérsz. úgy ismersz engem, ahogy
megteremtettél és ismered, mivé alakultam. Szeretsz engem mindennek ellenére és mindezekkel. Azt, amit kaptam Tőled és ami bennem általad növekedett, arra sürget, hogy tovább adjam egységben az összes múlt, jelen és jövő teremtményével együtt, akiket Te alkottál a Te mind nagyobb dicsőségedre, Te élet, szeretet, fény, mindennek feletti, semmi és minden, és aki annyira Más vagy…
A rejtettség Istenét tapasztalom meg nap mint nap, amikor azokkal az emberekkel találkozok, akik újra be szeretnének kapcsolódni a társadalmi közegbe, és akikértott vagyok egy szociális intézményben. Ebben a munkában fontos számomra, hogy minden egyes személy életteljesítményét tiszteletben tartsam, és biztassam őket arra, hogy életükben arra tekintsenek, amit Isten vágyként és életük értelmeként helyezett a szívükbe, habár a betegségek és a bajok elfedik ezt. Arra figyeljenek, ahol többek annál, mint az az eltorzult kép, melyet önmagukról alkottak.

Erni Zajic

Erni Zajic

Amikor visszatekintek az életemre, mindig újra és újra az Isten szeretetéről és gondoskodásáról, vezetéséről álmodok. A megváltottságomból fakadó öröm, hála, és a bennem élő vágy, hogy a megváltás művének eszköze lehessek, mindezek arra serkentettek, hogy 1976-ban belépjek a Segítő Nővérek szerzetesrendjébe.
Vágyom arra, hogy a szükséget szenvedő emberek felé forduljak, különösen azok felé, akinek élethelyzete nagyon megérint engem. Higgyek és bízzak az isteni Gondviselésben, és bárhogy alakuljanak is a dolgok, mindennek ellenére reméljek az Ő szabadító működésében. Szeretném keresni és felfedezni a napjaimban az élet örömet, melyet Isten nap mint nap készít számomra, hálát adni, dicsőíteni Őt.
Ez az életcélom az elkövetkező időszakomra.