Néhány benyomás a tartományi zarándoklatról a jubileumi évben

Nagyon jó volt együtt úton lenni, nemcsak a tartományunkból, hanem a Skóciából, Franciaországból és Svájcból érkezett nővérekkel is. A különböző erdélyi és magyarországi helyekről érkező segítő nővér család világi tagjai is „friss levegőt” hoztak közösségünkbe, egy nővértársam szerint. Velük együtt 43-an voltunk.
Zarándoklatunk pénteken a vacsora után közös impulzussal kezdődött, amelyet színes kiscsoportokban való  megosztás követett: különböző országokból érkező segítő nővérek és világi társaink, mindannyian más-más
nyelvtudással.
A következő két nap során többször is beszélgettünk a csoportokban. Ott megoszthattuk és elmélyíthettük azt, amit az impulzusok alapján imában kaptunk.
A különböző nyelvek (német, angol, magyar és francia) némi kihívást jelentettek. Végül egy társunk a kiscsoportomból azt mondta: „Az EGYetlen szeretetnyelvnek köszönhetően mindig meg tudjuk értetni magunk és
megérteni egymást.”
A szombati nap fénypontja a Hollókő falu meglátogatása volt, amely 1987 óta az UNESCO világörökség része, valamint egy túra az „Isten kezéhez”, egy óriási fakézhez, amelyen állni, járni és ülni is lehet. Hollókőn a
polgármester és a lánya fogadott minket, és a kis templomot külön nekünk nyitották ki.
Szombat este egy nagyon megható igeliturgiát ünnepeltünk, amelyet ünnepi vacsora követett.
Vasárnap a zarándokhelyen vettünk részt a szentmisén. Gazdag áldásnak érzem a nemzetközi találkozásokat és a nővértársakkal folytatott mély beszélgetéseket.

Gabriel Veronika sa nővér