Aktuális

Itt olvashat beszámolókat a különböző aktuális programokról, lelkigyakorlatokról, találkozókról…

Hármas ünnep:
Mindenszentek ünnepén Stefanie Srobel és Ilyés Erika nővér közösen ünnepelték Bécsben szerzetesi
fogadalmuk 25 éves jubileumát. Ehhez kapcsolódott lélekben Vormair Emese nővér is. Mély hálaadással
az életért, a növekedésért, és a segítőnővéri hivatásért fordultak Isten felé. Tanúságtételük itt található:
www.segitonoverek.info
Akit érdekel a szerzetesi életünk, itt talál információkat rólunk:
www.segitonoverek.info

A lelkivezetés művészetének eszközei
Találkozó Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlata mentén
Loyolai Szent Ignác csodálatos “szerszámosládája”, és intézményünk hagyományai – ezen téma mentén tartottak háromnapos találkozót a segítőnővérek, hogy a lelkigyakorlatokról gondokodjanak és tapasztalataikat megosszák. A találkozót mély hála kísérte, ahol a különböző kultúrákban gyökörező ksíérési tapasztalatokat megosztották egymással a nővérek, illetve ahogy felfedezték a különböző irányokat, ahogyan évtizedek úta fejlődik a lelkikíséret. Mindez megerősítő és bátorító volt, hogy tovább kell növekedni, és haladni ezen az úton. 19 segítőnővér vett részt a találkozón különböző európai országokból, és online formában, zoom-on át további tapasztalt nővértársak csatlakoztak a találkozóhoz. Köszönet azoknak, akik megszervezték, és akik bármilyen módon hozzájárultak a találkozó létrejöttéhez!


További képek

Közös felelősségvállalás a szerzetesi életben
Az adományok különfélék, a Lélek azonban ugyanaz… – ez a páli mondat találóan foglalja össze a Segítő Nővérek Kongregációja Erdélyben élő tagjainak őszi találkozóját, amelyet október 21–23 között tartottak Csíkszentdomokoson, a Szent Margit Házban. A téma a közös felelősségvállalás és a helyi elöljáró szolgálata volt. Az egyéni talentumoknak, képességeknek, tudásnak és tapasztalatnak a többiek javára való kamatoztatása, valamint a közösségért vállalt felelősség a hétvége során nemcsak elméleti téma és a megosztások alapja volt, hanem a gyakorlatban látható, érzékelhető valóság is volt, hiszen mindenki azt tette be kincseiből a közösbe, amire éppen szükség mutatkozott: kik a szervezéssel és moderálással, kik az imaalkalmak vezetésével vagy éppen a testi jóllétről való gondoskodásukkal, mások zenei tehetségükkel, tánctudásukkal, kreativitásukkal, pszichodrámás ismereteikkel, nyelvi készségeikkel járultak hozzá az egyéni és közös imából ihletődött, tartalmas és hangulatos találkozóhoz. A hétvége kiemelkedő mozzanata volt a november 1-jén ezüst jubileumukat ünneplő nővérek – Stefanie Strobel tartományi elöljáró, Vormair Emese és Ilyés Erika – hivatásáért való hálaadás, annak szentmise keretében való ünneplése. A szolgálatok különfélék, a karizma azonban ugyanaz: a gondviselésben bízva a remény hordozóinak lenni. (Bereczki Silvia)


További képek

„Itt vagyok“ – Szabó Magdolna nővér örök fogadalma
2022 szeptember 24.-én Magyarországon, a csobánkai plébánián közösségben ünnepeltük Szabó Magdolna nővér örök fogadalmát. Előző este a nővérek körében történt a közösségben való végső elköteleződés. A közös ima alatt osztotta meg Magdi nővér, hogy milyen úton vezette őt Isten a segítő nővérekhez és az örök fogadalom lépéséhez. Szombaton Magdi nővér családjával, barátaival, a nővértársakkal, a nővérek barátaival és a plébániai közösséggel közösen ünnepeltük Lukács János jezsuita atya főcelebrálása által bemutatott szentmise keretében az örök fogadalmat. A fogadalomtétel a nővér személyes szavaival megfogalmazott ima, amelyet a tartományi elöljáró jelenlétében (aki az általános elöljáró megbízottjaként van jelen) mondott el, amit a jegygyűrű megáldása és átadása követett, amely az Istennel és a közösséggel kötött szövetség jelképe. Végsősoron Isten hűségéről van szó, amit a szentírási részekben, a zenében és a közös ünneplésben megélhettünk, és amit az elhangzott szentírási rész így foglal össze: „Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki itt vagyok.” Azután folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki itt van, az küldött engem hozzátok.” (Kiv 3, 14).


További képek

Éltető remény
A segítőnővérek 30 éve telepedtek le Erdélyben, elsőként Csikszentdomokoson. A jubileum alkalmával a nővérek 2022 szeptember 10.-án nyílt napot tartottak, ahol régi munkatársak, csoportjaikba rendszeresen járók, régi és új barátok, támogatók gyűltek össze, hogy közösen adjanak hálát, együtt ünnepeljenek.
Egy résztvevő, Demeter Zsuzsa, az ÉLEK-csoport tagja így számol be az ünnepségről:Szeptember 10-Segítő Nővérek-30 év"-régóta ott a bejegyzés a határidőnaplómban, készültem az ünnepre. Az eszemmel készültem. Amikor megérkeztem, egyből a szívemet érintette meg a hangulat, az ünnep. Meglepett, hogy nem a nővérek rendházában találkoztunk, ahogyan mindig szoktuk, hanem az új Márton Áron Látogató- és zarándokközpontban, de hamar megértettem a döntést. Nemcsak azért, mert tisztelgés püspök atya emléke előtt, akinek kérésére telepedett meg női szerzetesrend Csíkszentdomokoson, hanem azért is, mert igazán sokan jöttek el közösen ünnepelni. Nem tudom szavakba önteni az élményt, ahogyan találkozhattam számomra kedves, életemet meghatározó emberekkel, Segítő Nővérekkel, az általuk megismert sok jó ismerőssel, rég látott munkatársakkal, szerzetes barátaimmal, falubeliekkel, akik mind a nővérek házában megélt sok szép élményre emlékeztettek.
Nem jutott idő mindenkivel megbeszélni a viszontlátás örömeit, mert egymást követték a minőségi, lelkemhez szóló programok. Pörögtek az órák, gyűltek a mosolyok, ölelések, élmények, új ismerősök. Ünnepeltünk, hálát adtunk, hogy a Segítő Nővérek harminc éve velünk vannak, kísérnek, hogy velünk dolgoznak, sírnak, nevetnek. A záró szentmise, az ott elhangzott szentbeszéd megerősített, hogy érdemes nekünk még sok-sok évig együtt dolgozni a nővérekkek, várni a negyven, ötven, vagy ki tudja hányadik évfordulóját az
erdélyi jelenlétüknek.
Az eseményről beszámolót a romkat.ro oldalon lehet olvasni


További képek

Workcamp, azaz táborozni, másképp – lipcsei és drezdai egyetemisták tábora Erdélyben
A Drezda-Meissen-i egyházmegyéből kelt útra néhány egyetemista, Christa Baich nővértársunk kíséretében, Romániába, Erdélybe, Csíkszentdomokosra, hogy a helyi emberekkel 10 napig megosszák az életet, hitet, munkát és örömet.
A terménybetakarítás-tábort a Drezda-Meisseni egyházmegyei egyetemi lelkészség azért szervezte, hogy Erdélyben, Csíkszentdomokoson a terménybetakarítás időszakában a helyi embereket támogassák. A mezőgazdasági munka mellett lelki programokra is sor került, valamint lehetőség nyílt, hogy a résztvevők megismerjék az ország egy részét, a helyi embereket, és közösségben éljenek helyi fiatalokkal.A szállást,ellátást Csíkszentdomokoson a Szent Margit Ház biztosította és a helyiekkel való együttműködést Darvas Piroska nővér szervezte.


További képek

Együtt az úton
Szeptember 2-4 között tartományunk 4 országából 22 nővér gyűlt össze Máriabesnyőn, hogy együtt nézzünk rá azokra az értékekre, amelyek szerzetesi életünket hordozzák. Az értékek elmélyítése mellett volt idő személyes megosztásokra, a közösségi életről való gondolkodásra, játékos-reflexiós együttlétre, közös imára. A találkozó során megélhettük az összetartozást, és azt, hogy megosztásaink által támasz tudunk lenni egymás számára.


További képek

Terciátus-találkozó
Augusztus 11-18 között Loyolában találkoztak az európai tartományokból érkező nővérek a terciátusi képzési év lezáró találkozójára. A terciátus egy lelki képzés, a lelki élet elmélyítése a közösségi életben. A nővérek felfedezték Szent Ignác nyomait Loyolában, és a speciális helyek kisugárzását tapasztalhatták meg. Előadások segítették, hogy a spiritualitást elmélyítsék. A nővértársi személyes találkozások, a megosztások nagyon inspirálóak és bátorítóak voltak. És maradt idő, hogy a terciátusi év tapasztalatainak gazdagságára visszatekintsenek és azt megosszák egymással.


További képek

Együtt- több, jobb – képzésben lévő európai nővérek találkozója
Hétvégén megpróbáltuk mi magunk: 5 nővér megtervezte az „ideális közösségi életet”. A tervezés-játékban hamar kiderült az, amit mindannyian ismerünk a hétköznapi életünkből: ez nem olyan egyszerű.
Mégis, vagy éppen ezért, az olasz, a francia és a közép-európai tartományhoz tartozó nővérek (németek, osztrákok, magyarok és erdélyiek), akik a magyarországi Csobánkán találkoztak augusztusban, egy hétig a közösségi élet témáján dolgoztak. Milyen tapasztalataink vannak, mik a szükségleteink, milyen hozott élményeink vannak, milyen vízióink vannak arról, hogy hogyan lehet segítő nővérként a lelki közösséget a hétköznapokban megélni. Hála Piroskának és Enrica-nak, akik a találkozót kísérték, moderálták, és hála a csobánkai közösség tagjainak, akik vendégszeretetét megtapasztalhattuk.


További képek

A hivatás színt ad az életünknek
Hol tartunk, mi a színe a személyes hivatásunknak? Először ezzel a témával foglalkoztak az Ausztriában élő nővérek a találkozón, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy ugyanazon értékek mozgatják a nővéreket, függeltlenül attól, hogy milyen generációhoz tartoznak. Mi mozgatja meg ma a fiatlakot, mit keresnek ők? Ebben a témában egy előadó nyujtott belátást számukra.

„Milyen színe van a reményednek“?
ez a kérdés kísérte azokat, akik 2022-ben meglátogatták a Stuttgartban szervezett rendezvényt. Egy színes körrel hívták meg a Németországban élő segítő nővérek a látogatókat, hogy felfedezzék a saját reményük színét. Ez a remény nem egy eszkatalogikus, túlvilági reményről vagy egy politikai reményről szól, hanem egy konkrét helyzetben megnyilvánuló konkrét reményről: Mi a te reményed ma?

Jubileum
Az április 29- május 1 közötti hétvégén Domokoson találkoztak a jelenleg Erdélyben élő nővértársak (Bara Irénke, Bereczki Silvia és Bajkó Júlia igazoltan hiányoztak). Volt benne egy szép szülinapos est, volt benne egy időutazással egybekötött séta, hisz 1992 őszén érkeztek a segítő nővérek Erdélybe. Ezért a 30 évért adtunk hálát, és kezdtük tervezni a jubileumi évet.

Terciátusi találkozó
Az európai tartományokban terciátust végző nővérek a húsvét ünnepét követő héten talákozóra gyültek össze, melynek a magyarországi Csobánka adott helyet.
Azon nővérek, akik már hosszabb ideje a rendhez tartoznak, egy évet szánnak arra, hogy lelkileg ismét elmélyedjenek a rendünk történetében, és megerősítsék az Istenhez és a rendhez való tartozásukat. A találkozó során volt idő személyes megosztásokra, és beszélgetésre arról a témáról, ahogyan Loyolai Szent Ignác az „egyházzal való együttérzést“ értette, illetve arról, hogy mit jelent számunkra, segítő nővérek számára a küldetés. A találkozó testvéri, bizalmas hangulatát mindannyian nagyra értékelték.

„A hitbe vetett bizalom” – Tartományi találkozó St. Pöltenben
Az általános főnöknő és két tanácsosa hat héten át tartományunkat utazta be, ahol 4 ország 14 közösségében kerültek sorra a személyes találkozások. Az általános vizitáció záróeseményét a tartományi találkozó keretében tartották meg a nővérek, együtt Gudrun Bohle általános elöljáróval és két tanácsosával Marie-Claude Lachaz-al és Kikuyo Yamamoto –val. Az általános elöljárók perspektívái és vezérfonalai tartalmas beszélgetéseket indítottak el közöttünk, ahol közösen gondolkodtunk a küldetésünkről, az életstílusunkról, és arról, hogy hogyan éljük hétköznapjainkban a hitbe vetett bizalmat. Hála és öröm van bennünk, hogy élőben találkozhattunk.

A tartományi találkozó ugyanakkor lehetőséget adott, hogy az idén a jubileumot ülő nővérekkel ünnepelhessünk. Vormair Emese, Stefanie Strobel és Ilyés Erika 25 évvel ezelőtt tettek fogadalmat, és Waltraud Leitner idén 60 éve tartozik a közösséghez. Hálát adtunk hivatásukért, és isten áldását kértük, kérjük életükre, küldetésükre.


További képek

A Segítő Nővérek kongregációjának jubileuma:166 éve Párizs. 125 éve Bécs.
Január 19.-e egy fontos nap számunkra.
1856 január 19.-én érkezett Eugenie Smet (Gondviselésről nevezett Boldog Mária) Párizsba, és megkezdte azt a müvet, ami szívében megszületett: egy közösséget alapítson, amely a tisztítótüzben és a krízisben lévő emberek segítésére kötelezi el magát.
Párizsból indultak útnak a nővérek, hogy világszerte más közösségeket alapítsanak.
1897 január 19.-én az elő nővérek a császár meghívására jöttek Bécsbe.
Az eltelt 125 évben sok új kezdet történt: osztrák nővérek mentek Németországba, Magyarországra, Romániába és Indiába, hogy ott megéljék küldetésüket, és így új hivatások születtek.
Ma Bécsben két kis közösségünk él, akik a pandémiás előírások miatt szük körben, de nem kevesebb örömmel ünnepelték meg a 125 éves jubileumot, amikor együtt adtak hálát az eltelt évekért.
A Bécsben élő nővérek küldetési területei: lelkigondozás kórházban, otthoni beteggondozás, iskolában tanítás és délutáni oktatás, lelki kíséret, a „Quo Vadis“ támogatása, és sok belső szolgálat, hisz Bécsben van a Közép-Európai tartomány Központja is.
(Stefanie Strobel)

In Memoriam: Sr. Ersetine Zajic sa
2021 december 2.-án, rövid, súlyos betegség után az Úr, aki iránt mindig megújította bizalmát, pár héttel a 86. születésnapja után hazahívta.
Erni nővér szerzetesi élete során óvónőként és pasztorálasszisztensként több településen tevékenykedett. Másfél éve két nővértársával együtt egy kis közösségben élt a Graz-i Aigner-Rollett ápolás-központban.
2022 január 7.-én, megható szertartás során helyezték végső nyughelyére. In Memoriam

Teremtésvédelem az erdélyi segítő nővéreknél
Ferenc pápa a Laudato si’ kezdetű enciklikájában nagyon szépen fogalmaz: „Mi magunk is föld vagyunk. Testünket a bolygó elemei alkotják, annak levegőjét lélegezzük be, annak vize éltet és frissít bennünket.”
Megváltozott körülmények között élünk. Nagyanyánk tudta, hogy amije van, abból mi lesz, és ha már hasznavehetetlen, akkor mi a megoldás rá… Csillag Csilla segítőnővér a csíkszentdomokosi rendház komposztládájával nevezett be a II. Csíki Komposztáló-versenyre. Őt kérdeztük.

Segítő Nővérek a reményről a határokról…
Egy kis videóban több segítőnővér arról beszél illetve megpróbálja egy gesztussal kifejezni, hogy mit jelent számára a remény, a határok túllépése… tovább a videóhoz –>