Mindenki ismeri azokat a helyzeteket, az élet fordulópontjait, melyek bizonytalanságot és félelmet ébresztenek bennünk, ahol nem látjuk át, mi a következő lépés, és nem tudjuk, hogy hogyan is döntsünk helyesen. Abban a reményben, hogy Isten ereje nagyobb a szenvedésnél és a halálnál és hogy éppen az ilyen helyzetek által akar bennünket az élethez elvezetni, szeretnénk az embereket kísérni az életútjukon és segíteni nekik abban, hogy az élet kiteljesedhessék bennünk.
Ez a kíséret nagyon különböző lehet, sokszor eltart a születéstől egészen a halálig és még azon túl is. A szentignáci lelkiség egyik pillére, „a lelkek megkülönböztetése”, sok segítséget ad nekünk abban, hogyan találják meg az emberek mindenben azt, ami jobban az élethez vezeti őket. A lelki kíséret és a lelkigyakorlatok segítenek abban, hogy ez a belső út, melyen valaki elindult, még jobban elmélyüljön és hogy a vágyak, a képességek, melyek mindannyiunkban ott rejlenek ,előtörhessenek és kibontakozhassanak.
A különböző munkaterületeinkben, a lelkigondozásban (egyetemisták, kórház, különböző szociális otthonok, börtön), a hajléktalanokkal való munkában vagy éppen ápolóként, tanítóként, tanárként, zeneterapeutaként is szeretnénk az emberekkel lenni, velük együtt úton lenni és a kincseket, melyeket bennük rejlenek, velük együtt felfedezni, leporolni, és életre kelteni.
Együtt felfedezni az életet
