Történetünk

Rendünk alapítója Eugenie Smet, rendi nevén Gondviselésről nevezett Boldog Mária. Ő korának egyházában egyszerre képviselte a folytonosságot és a törést. Nagyon fiatalon felfedezte a tisztítótűzben szenvedő lelkek iránti áhítatot, de belülről meg is újította azt, a tisztítótűz titkát egy radikális szeretettapasztalat titokzatosságában ismerve fel. Az iránti vágyában, hogy minden embert az Istennel való találkozáshoz segítsen, nem hagyta, hogy megállítsa semmilyen korlát, még a halál sem. Felfedezte, hogy az élőket és holtakat egyesítő titokzatos szolidaritásnak köszönhetően lehetséges egy időben „az evilág és a másvilág legelhagyatottabbjainak“ szolgálatában állni.

Adatok alapítónőnk, Eugenie Smet, Gondviselésről nevezett Mária életéből

1825. március.25. Eugenie Smet az észak-franciaországi Lille-ben született, amely abban az időben jól fejlődő ipari városka volt. Polgári családból származott, amelyben a hat gyermek közül ő volt a harmadik.

1836 – 1843 között Lille-ben, a Sacre-Coeur nővérek bentlakásos iskolájában tanult. Családja ebben az időben átköltözött Lille-ből Loos-ba.

1843 – 1856 között családjával Loos-ban élt, és életét karitatív tevékenységek töltötték be: szegény családokat és betegeket látogatott, rászorulókról gondoskodott, pénzt gyűjtött a missziók javára, templomok, kápolnák felújítására, a börtönben lévők számára stb.

1853. november 2-án a szentmisén isteni sugalltot kapott arra, hogy szerzetesrendet alapítson, amely magát teljesen a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára szenteli.

1856. január 19-én érkezett meg Párizsba, a Rue St. Martin utcai lakásba. Ezen a napon ünnepeljük Rendünk alapítását.

1856. július 1-jén a kis közösség átköltözött a Rue de la Barouillére utcai házba, mely a rend anyaháza. Abban az időben kezdték el a nővérek a házi betegápolást az elszegényedett családokban, de más tevékenységeket is folytattak.

1856. december 27-én az alapítónő első társaival együtt ideiglenes fogadalmat tett.

1858. január 25-én Gondviselésről Nevezett Boldog Mária örök fogadalommal kötelezte el magá Isten és közössége iránt.

1859-ben a közösség elfogadta a szentignáci lelkiséget és átvette a Jézus Társasága Rendi Alkotmányát és Szabályzatát.

1864-ben megalapították az első Párizson kívüli közösséget, Nantes-ben.

1867. október 16-án az első segítőnővérek elindulnak Kína felé. A felkérés erre augusztusban érkezett egy püspök részéről. Kínában a nővérek kezdetben egy nagy missziós központban, a jezsuiták munkatársaiként dolgoztak, később árvaházakat, iskolákat, műhelyeket és helyi apostoli nővérközösségeket hoztak létre.

1869. augusztus 6-án Rómában elismerték a Segítő Nővérek Kongregációját, pápai jogú szerzetesközösségként.

1869. augusztus 18.-án Gondviselésről nevezett Mária megtudta, hogy súlyos beteg, rákja van.

1870-ben Brüsszelben is közösséget alapítottak.

1871. február 7-én az alapítónő hosszas szenvedés után meghalt, gazdag lelki örökséget hagyva nővéreire

1957. május 26-án XII. Pius pápa boldoggá avatta Gondviselésről nevezett Máriát.

Adatok a Közép-Európa tartomány kialakulásáról:

1897 – Az első segítőnővéri közösség alapítása Ausztriában, Bécsben.
1958 – Az első német nyelvű noviciátus alapítása Graz-ban.
1962 – Tartományok kialakulása a Rend bővülése folytán.
1968 – Közép-Európa Tartomány megalakulása.
1978 – A tartomány noviciátusának áthelyezése Bécsbe.
1982 – Az első németországi közösség megalapítása Münchenben.
1990 – Első alapítás Magyarországon, Budapesten.
1992 – Első közösség Romániában, Erdélyben, Csíkszentdomokoson.
1995 – Letelepedés Indiában: Nyugat-Bengálban, Barasaton.
1999 – Noviciátus megnyitása Indiában.
2011 – Különálló hácsoport létrehozása, amelyhez az Indiában, Hong Kongban és Tajvanban él&x337; közösségek tartoznak.