Lelkiségünk

Lelki életünk formáját, valamint Istennel való kapcsolatunk megélésének módját Loyolai Szent Ignácnak, a Jézus Társasága megalapítójának, lelkisége határozza meg. Történelmi gyökerei az újkor kezdetére nyúlnak vissza, amikor új látásmód alakult ki a világról és az emberről, mint individuumról.

Jellemzői:

+ Krisztus-központúság;
+ a személy egyéni alakítására, képzésére való figyelés, elmélkedés szentírási szövegekről, lelkigyakorlatok, lelki kíséret, a lelkek megkülönböztetése;
+ „mindenben Istent keresni“: világunkban, hétköznapjainkban, minden tapasztalatunkban találkozhatunk vele és szolgálhatjuk őt;
+ szemlélődés a cselekvésben.

Alapítónőnk, Eugenie Smet, már iskolásként megismerte a szentignáci lelkiséget. Később, hosszabb keresés után felismerte, hogy ez a lelkiség elég tágas és egyetemes ahhoz, hogy a Segítő Nővérek Közösségének formát adjon. Sajátos küldetését, „a tisztítótűzben szenvedő lelkek“ segítését ebbe a keretbe illesztette.

Lelkiségünk – életünk alapja
A szentignáci lelkiség meghatározza rendi képzésünket a noviciátustól egészen a terciátusig, valamint azt, ahogyan a vezetést értelmezzük és ahogyan döntéseinket hozzuk. A világban élő szerzetesnőkként, megpróbálunk imaidőnkön túl is kapcsolatban maradni Istennel: „mindenben Istent keresni és megtalálni“.

„A lelkeken segíteni!“ – Szent Ignácnak ez a törekvése visszhangra talált az alapítónő szívében, akinek fontos volt „segíteni az embereknek, hogy elérjék teremtettségük célját“, egészen az Istennel való végleges találkozásukig kísérni őket.

A napi személyes ima- vagy elmélkedési idő, az esti visszapillantás (examen) a szemlélődő látásmód kialakulását segíti bennünk, hogy észrevegyük Isten jelenlétét a hétköznapjainkban is.

A rendszeres lelki kíséret, és a szentignáci lelkigyakorlatok (az évi nyolc napos és a rendi képzés során kétszer végzett nagy lelkigyakorlat) segítik hivatásunk megélését az emberek között.

A Szabályzat
Az alapítás után három évvel, 1859-ben vette át rendünk a Jézus Társasága (jezsuiták) rendi alkotmányát és szabályait. A II. vatikáni zsinat hatására a mi szerzetesi közösségünk is átdolgozta szabályzatát, az alapítási szándékhoz hűen és az idők jeleire figyelve. Az alapítási iratok szerzetesi életünk maradandó forrásainak számítanak.