Tanúságtételek

Christa Baich

Christa Baich

Az ignáci lelkiségben rejlő nyitottság és szabadság nagyon fontos számomra mind a munkában mind az életemben „Istent keresni és megtalálni mindenben“ (Loyolai Szt. Ignác).
Egy elkötelezett élet, a mindennapos „lelkek megkülönböztetése“ segítenek a lehetőségek átgondolásában, az imában, a nővérekkel és a barátokkal való megosztásban. Úgyanúgy a zene, a természet átélése is mind segít abban, hogy életemet keresztényként alakítsam.
Mint a Dresden- Meißen-i egyházmegye egyetemistákkal dolgozó munkatársa, a lekikíséret által, a lelkigyakorlatos területen kísérem az embereket a kiengesztelődés és a növekedés útján.

Bajkó Juliánna

Bajkó Juliánna

Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: „Íme, az Isten Báránya” A két tanítvány hallotta, amit mondott, és követték Jézust. Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy hogy követik, megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azt felelték neki: „Rabbi – ami Mestert jelent – hol laksz?” azt mondta nekik: „Gyertek és nézzétek meg.” Elmentek tehát, és megnézték, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt. Jn 1,35-39
A hétköznapok forgatagában élve, egyszerre kihívás és egyszerre reményt adó, egy olyan Jézust követni, aki ennyire nyíltan és konkrétan szegezi nekem a kérdést: „Kit keresel?”
Erre a kérdésre a hétköznapokban megélt eseményekben, néha értetlenül, néha rácsodálkozva kérdezek vissza: „Mester, hol laksz?”
Jézus válasza a hétköznapok sűrűjébe visz, oda ahol élek, ott ahol dolgozok, azokhoz az emberekhez, akikkel nap mint nap találkozok. Ott lenni egy-egy születésben, de ugyanakkor ott maradni egy-egy fájdalmas, nehéz helyzetben is.

Bereczki Silvia

Bereczki Silvia

A jó Isten végtelen, feltétel nélküli, személyes, életet adó és átalakító szeretetének megtapasztalása ébresztette fel bennem a vágyat, hogy válaszoljak a benne rejlő hívásra, és próbáljam tovább adni a kapott ajándékot: kísérni és segíteni másokat is abban, hogy rátaláljanak erre a kincsre életútjuk legkülönbözőbb, néha válságos helyzeteiben.
Ezt próbálom élni küldetésemben, a média és a lelkiség területén.
Gazdagságként élem meg – közösségünk lelkisége és küldetése mellett – a nemzetköziséget: a kultúrák és nyelvek sokszínűsége gyakran új felismerésekkel, megközelítési módokkal lep meg az embertársakkal és a jó Istennel való kapcsolatomban valamint önismeretemben egyaránt.

Both Vanda

Both Vanda

2023 szeptembere óta a segítő nővéri családunkban szerzetesi életet kezdő nők képzéséért vagyok felelős. Ez egy új kaland számomra, egy kényes és nagyon szép feladat. A novíciákon keresztül lehetőségem van rácsodálkozni Isten munkálkodására mindegyikük életében, és megragadni valamit abból, ahogyan érintkezésbe lép és kapcsolatban marad különböző emberekkel és személyiségekkel. Látni ezt és Isten oly sok más ajándékát ebben a világban, hálával tölt el.

Czakó Ágnes

Czakó Ágnes

Mikor szerzetes lettem, nem tettem mást, mint figyelve a jeleket, tettem a következő lépést, amire az Isten vezetett, meghívott. Ez segít most is előre a hétköznapokban. Figyelni, hogy mire ad MA lehetőséget a Gondviselés. Elfogadni a feladatot, amihez megkapom a segítséget is, és elengedni azt, ami nem az enyém.
A Teremtő és Gondoskodó Isten munkatársaként szeretnék élni minden szolgálatban, amelyet végzek. Csobánkán lelki programok szervezésével, csoportok fogadásával, lelki kísérettel, lelkigondozással foglalkozok, dolgozok a helyi Karitászban, és a rend belső feladatainak egy részét is ellátom.
„Minden dologban végbeviszek valami örököt.“ Gondviselésről Nevezett Boldog Mária

Darvas Piroska

Darvas Piroska

Több mint húsz éve élet a közösségben. Itt tanulgatom, hogy mindenben keressen, szeressem, szolgáljam Istent. Azt tapasztalom a hétköznapokban, hogy Isten, mintegy dallam végigkíséri az életemet, a munkámat, és úgy vezet mindenben, mint egy jó táncos, vagyis, határozottan tudtomra adja, ha figyelek rá, és hagyom magam vezetni, hogy mikor merre és hányat kell lépnem, mikor kell lassítani, gyorsabban lépni, akár pörögni, pontosan megmutatja, hogy most előre lépjek egyet, vagy inkább kettőt hátra. Mindez nem merev lépések sorozata, amit meg lehet unni, hanem van benne lüktetés, lendület, élet van benne, melynek az alapdallama Isten. Ha mindenben Istent keresem, akkor ezt az alapdallamot próbálom folyamatosan érezni, hallani.

Doris Eder

Doris Eder

„Válaszd hát az életet, hogy élhess!“ (Dtn 30,19)
Ez a Mózes ötödik könyvéből való idézet már régóta fontos számomra. Küldetésemben, mint tanítónő – jelenleg Bécsben tanítok egy iskolában, ahol különböző kultúrájú és különböző országból származó gyerekek vannak – ez a vers mutat irányt abban, hogy hogyan bánjak a gyerekekkel. Igyekszem felszabadítani bennük az életet, a gyerekek erősségét felfedezni és azt fejleszteni, a gyengébbekkel szeretettel viseltetni, erősíteni őket abban, hogy figyelmesek és tiszteletteljesek legyenek egymással…
Ha ezt segíthetem és kísérhetem, akkor ez nagy öröm számomra. Ilyenkor nagyon közel érzem magam a karizmánk egyik aspektusához: „segíteni az embereknek, hogy elérjék teremtettségük célját.“

Eder Julia

Eder Julia

Jelenleg pasztorális képzésen veszek részt és egy iskolában valamint egy plébánián gyakorlatozom. Az ápolásban töltött hosszú idő után ez egy valódi változás az életemben. Ami megmaradt ugyanolyan mértékben az az emberekkel való foglalkozás öröme és a hit és remény azon az úton, melyet együtt járunk.

 

Ute Effenberger

Ute Effenberger

A salzburgi közösség legidősebb tagja vagyok. Csádból, 20 évig tartó missziós munka után, 2006-ban tértem vissza Ausztriába, és 2007-től vagyok Salzburgban. Itt vezetem a háztartást, kertészkedek, gondoskodom a vendégekről és tartom a kapcsolatot a szomszédokkal. A közeli plébánián tagja vagyok az egyházközségi tanácsnak, valamint a missziós és szociális csoportoknak. Ápolom a plébánia kertjét és díszítem virágokkal a templomot. Elkötelezetten jelen vagyok, hogy a szociálisan rászorulókra odafigyeljünk, itt heti egy alkalommal vagyok jelen. Ez a szolgálat nagyon mélyen érint engem és egyben szembesít a rászorulók nagy szükségével is.
Szeretném erősíteni az emberekben a reményt és lehetővé tenni számukra az igazi élethez, az Istennel való találkozáshoz vezető utat. Ez a vágy kísér és vezet engem a saját életutamon is.

Katharina Fuchs

Katharina Fuchs

A zeneterápia és a lelkikíséret eszközeit tanultam meg. Minél régebb óta dolgozom emberekkel, annál inkább azt látom, hogy a valódi munkát Isten végzi.
Jómagam értékelem a jó munka-eszközt, a jó szerszámot a hétköznapi apróbb-nagyobb munkákhoz. Milyen jó egy éles kés, vagy egy pontosan illeszkedő csavarhúzó!
Az Assziszi Szent Ferencnek tulajdonított ima, az „Istenem, tégy engem békéd eszközévé”, Isten szerszámos-ládáját juttatja eszembe. Vajon, emberi mérték szerint rend van ebben a ládában? Biztos, hogy isteni rendben áll ott minden, és mindannyiunknak helye van benne.
Elképzelem, ahogy Isten a teremtésen munkálkodik -, mindig újra, velünk együtt. Ahogy Isten kiválaszt a szerszámos-ládából, -mert mindenkinek van egy sajátos funkciója, és neki szüksége van mindannyiunkra-, ahogy minket ápol, gondosan megtisztít, talán megélesít, vagy néha egy másik eszközzel megjavít, hogy ismét jól tudjon minket kézbe venni, és a munka kiegyensúlyozottan menjen tovább.
És mi van, ha a történetnek mi például csak azt a részletét látjuk, amit egy faragó-kés tudna mesélni? Hogy nyomás van, hogy hangosan repül a faforgács, és hogy mindig ugyanaz történik, anélkül, hogy a végeredményt látni lehetne?
És ha arra koncentrálok, ahogy Isten engem kézbevesz, és minden mozdulatnál vezet? talán ez lendületes és kellemes? Oda tudok figyelni, hogy a fának melyik részénél milyen ez? És tudok hinni abban, hogy eljön az öröm pillanata, amikor Isten rámnéz, és azt mondja: „jó”?

Veronika Gabriel

Veronika Gabriel

Számomra talán a legfontosabb szakasz az evangéliumban a következő:
„Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is…“ (Lk 6, 36-38)
Krisztust szeretném követni Máriával és hagyni, hogy az ő lelke rajtam keresztül működhessen. Bízom a mennyei irgalmas Atya Gondviselésében, aki mindig a kellő időben megadja nekem, ami szükséges ahhoz, hogy tudjak másoknak segíteni.
Tudom, hogy még messze vagyok attól, hogy életemet adjam barátaimért, de próbálom ezt Jézustól tanulni.

Dorothea Gnau

Dorothea Gnau

Jelenleg, Grazban, a teológus egyetemisták lelkigondozója vagyok. A lelkészségen különbözőek a feladataim: lelkigyakorlatokat kísérése, a keresztény lelkiség különböző formáiról szóló továbbképzések tartása, valamint a lelki kíséret, mely által szeretném segíteni és bátorítani az egyetmistákat, hogy fel tudják fedezni talentumaikat és ki tudják azokat bontakoztatni, hogy bízzanak saját vágyaikban és így mind jobban tudják a saját útjukat megkeresni és megtalálni. Az egymással való találkozásnak lehetősége, a közös keresések és próbálkozások ehhez éppúgy hozzátartoznak, mint az Istenkapcsolatról, önmagunkról és másokról alkotott személyes kérdések.

Gabriela Hablecker

Gabriela Hablecker

Mert ahol kincsed van, ott van a szíved is. (Mt 6,21)
Ez bibliai vers már évek óta elkísér engem, különböző küldetéseim, szolgálataim során.
A Bibliának ez a mondata nap mint nap meghív arra, hogy megálljak és elgondolkozzak: Mi is áll a hétköznapjaimban az első helyen? Segít abban, hogy mindig újra megerősödjek a valódi belső szabadságban. A megállás ezen pillanatait nagy kegyelemként élem meg. Ezek adnak új erőt, hogy kövessem Krisztust az utamon.

Karla Hasiba

Karla Hasiba

Életemben a segítő nővéri karizma szoros kapcsolatban van az szentignáci lelkiséggel, ahogy azt alapításunk hagyománya is ajánlja. Jelenleg karizmánkat az emberek lelki kíséretében élem meg, akiket a lelkigyakorlatokban, a különböző életszakaszokban és az életút végén – a hoszpisz szolgálatban – a halál órájában kísérek. Ezt a szolgálatot végezhetem Ausztriában, Németországban, Svájcban és évente többször Indiában is. Ez tesz nyitottá a segítő nővéri küldetésünk nemzetköziségére és a kultúrák sokféleségére.

Miriam Hörlesberger

Miriam Hörlesberger

A karizmánk aspektusa: Jézus megváltó tette halála és feltámadása általi szabadítása formálta élet és hit-tapasztalataimat. Isten működése nélkül nem lenne tartásom. Ezért vágyom arra, hogy a megélt tapasztalataim által kétségbeesett és bűntudattól gyötört emberek számára közvetíteni tudjam: Jézus megszabadít, és odaadása által új életet ajándékoz neked, és meghív, hogy elfogadd ezt az ajándékot tőle.
Minden találkozásban Isten mutatkozik meg a maga sokféleségében. Szeretnék erre figyelni, hogy a határ-tapasztalatok fájdalmának elviselését mások iránti odaadásként éljem meg. Tegye Isten gyümölcsözővé mindazt, amit a kapcsolatok feletti örömben és más képességeimmel megélek hétköznapjaimban.

Ilyés Erika

Ilyés Erika

Életem minden eseményében, élményében, megtapasztalásában Isten dolgozik. Gondviselő jelenléte mindenben megmutatkozik.
Naponta gyakorlom, hogy figyelmemet teljesen ráirányítsam és minden szolgálatban, arcban, családban, baráti vagy lelki beszélgetésben Ő visszatükrözi magát. Kegyelmében hordoz és szerzetesnek lenni jó.

 
 

Imre Enikő

Imre Enikő

“Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj”
Elhittem Jézusnak, hogy Ő az út, Igazság és élet. Nyugtalanná tette a szívem, és én elindultam keresésére. Őt megtalálni: állandó keresés és kutatás. Hová mehetnék, hisz az örök élet igéi Nála vannak!
Az út, amelyre vállalkoztam: zarándoklat, hatalmas kaland. Jézus meghívása – hogy szeretete örömhírét hirdessem embertársaimnak – kihívás. Küldetésem kockázat, mert szeretete radikális, mindent felforgat, és az emberek értetlenségét váltja ki. Ez a munka emberfeletti, nem viselhető el az Ő szerető bátorítása nélkül. De nem félek, mert Ő velem van, hisz megígérte: a világ végezetéig. Nem vagyok egyedül, másokkal együtt dolgozom országa eljöveteléért. Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit azoknak készít, akik Őt szeretik!
Fogadd el, Uram, életemet, munkámat és minden próbálkozásomat, hogy tanúságot tehessek Rólad!

Eva Jakab

Jakab Éva

„A szolidaritást, amely egybeköti az élőket és a holtakat, nem lehet elkülöníteni attól a szolidaritástól, mely a földön köt egybe minden embert. A szolidaritásnak ettől a lendületétől áthatva, hálával telve fogadjuk küldetésünk egyetemességét; készek vagyunk bárhová elmenni.
(Szab. 22.)
„A Gondviselésről nevezett Mária kívánságának megfelelően, hogy „minden jóban segítsünk, bármi legyen is az”, a legkülönbözőbb munkaterületekre kaphatunk küldetést…” (Szab. 27.)

2010 őszétől 2015 őszéig Salzburgban éltem. Küldetésem az volt, hogy egy idős otthonban az idős, beteg, magányos lakókat látogattam és a betegeket áldoztattam, valamint a plébánián és a háztartásban segítettem. 2015 őszén Nyíregyházára, Kelet-Magyarországra kaptam küldetést. Feladatom elsősorban az, hogy a főplébánián segítsek: az irodában dolgozom néhány órát, heti négy alkalommal. Többször megbíztak már azzal, hogy hittanórán helyettesítsek, valamint néhányszor iskolai lelki napon előadást tartsak vagy tanúságot tegyek a szerzetesi életről. Megpróbálok „minden jóban segíteni, bármi legyen is az”. Továbbra is szemem előtt tartom azt a vágyamat, hogy idős, beteg, haldokló embertársaimnak a rendelkezésére álljak, kórházban vagy idős otthonban lelki gondozást végezzek. Ennek az útját-módját most találtam meg: látogathatom a betegeket a Sóstói úti Kórházban, egy görög katolikus kórházlelkész segítségével.

Jakabos Adél

Jakabos Adél

„A Jézus Krisztusban való szabadulás elfogadása átalakulással és gyökeres megtéréssel jár. Abban a reményben, hogy Isten Országa ezeken a fájdalmas szakaszokon keresztül jön el, az a hivatásunk, hogy olyan emberekhez és csoportokhoz megyünk, akik a megpróbáltatás és a növekedés idejét élik át.” Szabályzat 19
Jelenleg Csíkszentdomokoson élek és mozgásfejlesztéssel foglalkozom. Számomra fontos, hogy az emberek megérezzék a betegség, megpróbáltatás időszakában is Isten gondoskodó szeretetét, az Ő közelségét. Naponta rácsodálkozok Isten nagyszerűségére és mind nagyobb bennem a hála a Tőle kapott hivatásért, életért.

Regina Kaltenegger

Regina Kaltenegger

„Nincs más biztonságunk, mint Isten nagylelkűsége” Szabályzat 21 – Szabályzatunk ezen pontja mindig mélyen érint engem.
Istennek ez a nagylelkűsége már sok helyen és különböző feladatokban elkísért Ausztriában, Németországban, Magyarországon és Indiában is. Szabbatikumom alatt is megtapasztalhatom ezt, melyet most, sok évi munka után, megengedhetek magamnak. Ezt az időt azzal a reménnyel élem meg, hogy majd egyszer azt tudom róla mondani, hogy ez egy „kegyelmi idő volt Istentől” (Lk 4,19), mely alatt új távlatok nyíltak előttem.
Most van lehetőségem arra is, hogy valami újat kipróbáljak. Sok örömet okoz nekem a „Share” alapítvánnyal való együttműködés, amely olyan élelmiszert próbál eljuttatni a szükséget szenvedőknek, ami egyébként a szemétbe kerülne.

Brigitta Kasper

Brigitta Kasper

Isten iránti elkötelezettségét Dávid király a 18. zsoltár két versében így fogalmazza meg:
„Tágas térre vezetsz engem… Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.”
Ez a kép hatással volt rám is.
Jézus Krisztus a biztosítéka Isten jelenlétének a segítőnővéri életemben. Megtapasztalni hűségét, vezetését és barátságát életem különböző feladataiban – mindenben és mindenkor – nagyon fontos volt számomra. Ferenc pápa szavaihoz hasonlóan mondhatom:
„Nagyon hálás vagyok a múltamért, buzgón akarom élni a jelent és reménnyel akarok tekinteni a jövőbe”.

Kedves Rita

Kedves Rita

„Jézus ránézett és megszerette” (Mk 10,21).
Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy minden ember élete e szeretet keresésének és megélésének valamilyen formájában nyer értelmet.
Küldetésem, hogy szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak segítsek a Segítő Nővérek Alapítványának keretén belül. Munkám során sokat szenvedett, józanodni vágyó, a teljesebb életet kereső emberek útitársa lehetek. Sokat tanulok a reményről, az emberi jóságról, erőről, hitről, és Isten sokféleképpen megnyilvánuló kegyelméről, szeretetéről, jóságáról. Hálás vagyok hivatásomért, a sok emberért, aki nekem is segített és segít, hogy nap mint nap életet találjak, és hogy ebben a keresésben másoknak is segítséget nyújthatok.

Kerekes Izabella

Kerekes Izabella

„Válaszd az életet !” – ez a Szentírás egyik legfontosabb mondata számomra.
A kereszténységgel csak felnőtt koromban ismerkedtem meg, mégis gyerek- és serdülőkorom meghatározó élménye, hogy keresem Istent, és Isten keres engem. Gyakran nem várt alkalmakkor találkozunk, krízishelyzetekben és azok oldódásában, betegségben és gyógyulásban, otthontalanságban és emberi szeretetben, sebződésben és kiengesztelődésben.
Rendünk karizmáját élve – nehéz helyzetben levő embereket elkísérni, segíteni nekik, hogy megragadják a krízisben rejlő esélyt a növekedésre – lehetővé válik számomra, hogy legmélyebb vágyaim szerint éljek.
Alapvető élethivatásom a gyógyítás, ezt jelenleg mint pszichoterapeuta gyakorlom. Örülök, hogy a civil szférában dolgozom, eljuthatok olyan emberekhez, akik tudatosan vagy tudattalanul Istent keresik. Szeretnék segíteni nekik abban, hogy az életet válasszák.

Christine Klimann

Christine Klimann

Egy müncheni plébánián töltött öt nagyon intenzív év után, jelenleg Rómában, a Gregoriana Pápai Egyetemen folytatok egyetemi tanulmányokat pszichológia szakon. A tanulmányi csoportom tagjai különböző országokból érkeztek (öten Afrikából, négyen Indiából, egy személy Indonéziából, hárman Latin Amerikából, és négyen vagyunk Európából). Mivel civil ruhában járok, így elég hamar feltűnök a többiek között (a csoport tagjai szerzetesek és papok). A tanulmányi csoportban már megszoktuk egymást és közösen próbálunk megbirkózni a kihívásokkal. Az egyetemen a tanulmányi nyelv olasz és angol, az órarend nagyon beosztott. Mégis, ezentúl, hálás vagyok minden nap ezért a lehetőségért, hogy itt bővíthetem a tudásomat. Nagyon szeretek Rómában élni, egy olyan közösségben, ahol mindannyian úgy éljük meg a nemzetköziséget mint gazdagságot és mint fontos dimenzióját a segítőnővéri életnek.

Melanie Kluth

Melanie Kluth

„Keressétek a város javát, ahová vezettelek, és imádkozzatok érte Istenhez, mert az ő jólétében nyugszik a ti jólétetek”. Ezt a felhívást hallom a bensőmben, amikor Berlin utcáin járok. A város a maga ellentmondásaival, a változatos történelmével, és főként az emberi arcokkal és hangokkal mindig újra megkérdezi tőlem, hogy segítőnővérként hol van a helyem. Jelenleg ez a hely az íróasztalom mellett van. Így tanulok teológiát, azzal a céllal, hogy lelkipásztori munkatárs lehessek. Hétvégeken orgonistaként a plébániánkon tevékenykedem. Hogyan formálta a különböző politikai és gazdasági rendszer a berlini fal két oldalán a kultúrát, a gondolkodásmódot és a kereszténység életét? Mindig újra megélem, hogy „nyugatnémet” vagyok. Valaki, aki a hozzájárulhat a kiengesztelődéshez, a kölcsönös megbecsüléshez és az egységhez.

Birthe Kröncke

Birthe Kröncke

„Elköteleződünk azok mellet, akiket elfelejtenek, akiket emberi méltóságukban sértenek, és akiknek az örömhírre a leginkább szükségük van” – ezt olvassuk a Konstitúciónkban.
Munkahelyemen naponta mélyen sebzett nőkkel találkozom. Nőkkel, akik az emberkereskedelem áldozatai, akik prostitúcióra kényszerültek, vagy akik a kényszerházasság elől el kellett hagyják otthonaikat, hazájukat. Nőkkel, akiknek az extrém menekülési történetükkel együtt nem könnyű megoldani, hogy tartózkodási engedélyt kapjanak. Egy hosszú és fáradtságos út, amíg elrendeződik – ha elrendeződik, hogy maradhassanak. Van örömhír ezen nők számára? Mi tartja életben ezeket a gyakran mélyen traumatizált nőket? Mi ad erőt nekik, hogy kitartsanak és tovább küzdjenek? Egyszer egy muszlim nővel beszélgettem. Csodáltam, ahogy az istenkapcsolatáról mesélt. A sok fájdalom ellenére, amit már a családi környezetben, gyermekként megélt, kitartott az imában. Az ima számára az a hely, ahol Istenhez kiálthat, ahol előtte sírhat. A fájdalmas tapasztalatai nem eltávolították Istentől, hanem közelebb vitték hozzá. Este a kápolnánkban csendes szentségimádást tartottunk. Mélyen megérintett ennek az asszonynak a fájdalmas története és a tanúságtétele. Megéreztem, hogy Isten különös módon közel van ehhez az asszonyhoz, és kitartásért imádkoztam a bölcsesség és az okosság lelkéhez, hogy a bonyolult német menedékjogi eljárásban hatékonyan tudjak segíteni.

Carla Leber

Carla Leber

„Nincs más biztonságunk, mint Isten nagylelkűsége” (Szabályzat 21)
Nagy hálával tekintek vissza életemre. Hosszabb lelki folyamatokon keresztül, mindenekelőtt a lelkigyakorlatokban, megtanultam hinni Isten nagylelkűségében.
Ezért fontos lett számomra az, hogy másokat is segítsek ebben a szeretetben bízni. Jelenleg a Graz-Rosenhain-i idősotthonban lakom két másik nővértársammal, és itt gyakran adódik alkalom arra, hogy a a lakótársaimat és az otthon munkatársait nyitottsággal erre a reményre buzdítsam.

Waltraud Leitner

Waltraud Leitner

Egy másik nővértársammal egy gondozó-központban egy közösséget alkotunk. Fogyatkozó erőinkkel is megpróbálunk odafigyelni az ittlakókra, őket egy-egy barátságos szóval megajándékozni, és kisebb szolgálatokat tenni értük.
Egyre inkább tudatosodik bennem, hogy az öregedés egy feladat. Minden lassabban megy, az erő egyre fogy, és mégis minden napot Isten ajándékának élek meg, amit használni akarok arra, hogy tudatosan figyeljek jelenlétére, és magamat Gondviselésére bízzam.

Martha Liberda

Martha Liberda

Apostoli tevékenységem során az idősek otthonában olyan emberekkel találkozok, akik nagyon különböző módon állnak korukhoz, törékenységükhöz és betegségeikhez. Beszélgetésekkel, meghallgatással, sétákkal és áhítatokkal… lehetőségem van arra, hogy örömet és változatosságot vigyek az életükbe. Ez megfelel az alapítónőnk kívánságának is, aki azt kérte, hogy mindenben segítsünk, bármi legyen is az.

Regina Mair

Regina Mair

Életem nagyon mély tapasztalata, hogy Isten a „Vagyok, aki vagyok” hordoz engem, hagy kibontakozni. A názáreti Jézus saját személyes barátságát ajánlja fel nekem és
megengedi, hogy részt vegyek a küldetésében. Vezetve a vágytól, hogy „segíteni kívánunk az embereknek abban, hogy Istennel találkozhassanak” (Szabályzat 25. pont) öt országban, négy nyelven és három évtizeden keresztül különböző feladatkörökben tevékenykedtem. Jelenleg, mint kórházi lelkigondozó lehetek emlékeztetője és tanúja Isten jelenlétének, ott is, ahol megmutatkoznak az élet szakadékai. Az egyetemistáknál örülök, hogy a „Szívvel németül” projekt a bevándorlók és menekültek számára lehetőséget ad, hogy elköteleződjenek és közös együttérzésben felülemelkedjenek határaikon. Talán a jövőben újra adódik Bécsben is lehetőség, hogy lelki programokon keresztül bátorítsuk az embereket, hogy rábízzák magukat Isten életet adó működésére.
Az örömhírt, amelyet kaptunk, tovább kell adnunk: ezt sürgetőnek érezzük. Egész életünkkel és szavainkkal segíteni kívánunk az embereknek abban, hogy Istennel találkozhassanak. Ha hitelesen akarjuk hirdetni azt, hogy az Isten atya, akkor azon kell fáradoznunk, hogy a testvéri szeretet és a kölcsönös tisztelet kapcsolatát alakítsuk ki köztünk és minden ember között, hogy ezáltal elismerést nyerjen minden ember abszolút értéke, különösen a szegényeké és a kicsinyeké. (Szabályzat 25. Pont)

Mihály Mária

Mihály Mária

„Őáltala, Ővele és Őbenne” a szentmise e központi szavai, életemben is egyre központibb helyre kerülnek és meghatározzák a mindennapjaimat, alakítanak és betöltenek.
Vele, és általa tudom megélni mindennapjaimat és szolgálni nővértársaimat, embertársaimat Indiában, mint főnöknő, mint a képzésért felelős nővér és mint ember.
Őáltala, Ővele és Őbenne válik gazdaggá, változatossá és teljessé életem.

Elisabeth Muche

Elisabeth Muche

Akarom, hogy élj – hallom ma Isten hívását.
Az Ő ujjongása és válasza sóhajomra, hogy éljek, egészen.
Isten, aki szeret engem, így szólított meg az Úr Jézusban:
Jöjj! Jöjj ki! Jöjj és tedd magad kockára!
Jöjj velem!
Vezet – olyan életre vezet, ahol egésszé leszek.
Életre a közösségben, az egyszerűségben és a nyugtalanságban, hogy ne csak a saját hangomra hallgassak.
Hiszem, hogy Isten megtestesülése által, elültette bennünk a barátságot, amely minden határt felülmúl.Ebben a barátságban akarok nővérként élni.

Hemma Muschick

Hemma Muschick

Egyre jobban felismerem azt, hogy az a közös dinamika mely életem különböző területeit átjárja és azokat összeköti, az élet teljessége iránti mély vágyam, függetlenül attól, hogy éppen hegedűn játszom, vagy pedig valakit lelkileg kísérek…
Ez a mély vágy Istenre irányul, Istenre, aki az élet Ura, aki teremt, formál és betölt. Hogy ki vagyok valóban, azt a legmélyebben az Isten kapcsolatomon keresztül tudom meg. Ez az a kapcsolat, mely mint egy összefüggő szál átszövi az egész életemet, és ez a kapcsolat az, mely a szerzetesi élethez is elvezetett.

Elisabeth Pamperl

Elisabeth Pamperl

„Az embereknek segíteni, hogy teremtettségük célját elérjék” – ez a segítőnővéri karizma rövid összefoglalója, ami engem kezdetektől vonzott, és amiben mindig újra megtalálom magam. Néhány éve tudatosodott bennem, hogy a nővértársaink is azon emberekhez tartoznak, akikhez küldve vagyunk. Így vannak időszakok, amikor nem a külső küldetés van előtérben, hanem a nővértársak kísérete, a róluk és a közösségi életről való gondoskodás. Jelenleg a Graz-i közösség elöljárója vagyok, és itt élem meg segítőnővéri hivatásomat.

Patka Mária

Patka Mária

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr – békességet és nem romlást tervezek,
és reményteljes jövőt adok nektek.” Jer 29,11
Ez az az Örömhír, amelyet életemben, tevékenységemben megtapasztalhattam, a reményteljes jövő, amely újra meg újra láthatóvá válik:
– Amikor egy nehéz helyzetben levő gyerek újra bízni kezd
– Amikor egy sérült fiatal a mindennapiban értéket fedez fel
– Amikor egy beteg ember Jézussal, mint Megváltójával találkozik
– Amikor konfliktus után megbocsájtás, megbékélés jön létre, ahol az újrakezdés lehetővé válik
– Amikor…
Ez a „terv”, ez az ígéret kísér és ad erőt napjaimban, melynek tanúja lehetek és tanúságot tehetek róla, akkor is, ha úgy tűnik, hogy sok minden ellene szól.
Mert Ő az, aki jövőt és reményt ígér és ad, minden helyzetben.

Margarete Pieber

Margarete Pieber

Nagyon különböző környezetből és országokból jövünk; tisztelni akarjuk a különbözőségeket, és hagyni, hogy a másokban lévő értékek elfogadása átalakítson minket. (Szabályzat 73.)
Csodálkozással tapasztalom és egyre jobban tudatosul bennem, hogy az évek folytán valóban átalakulás történik bennem. Az emberek értékesebbé válnak számomra és én is számukra.
Így tanulom azt, hogy a Teremtő szemével tekintsek a személyekre, a dolgokra, és megtanuljak szeretni és együttműködni egy testvériesebb világért.

Angelika Pohn

Angelika Pohn

Remélj az Úrban, légy erős, bátor legyen a szíved, és bízzál az Úrban! Zsolt 27

Édesapám hirtelen halála egy nehéz és fájdalmas törés volt az életemben. 18 éves voltam akkor. Nagy segítség volt számomra akkoriban, hogy bízhattam abban, hogy van egy szerető Isten, akinél édesapám biztos helyen van.
A segítő nővérek közösségébe való belépésem óta, 1999-ben, még csak sejtettem, hogy a halál után is van élet, és hogy a kapcsolat a halál után is megmarad. Ma ez a sejtésem biztos tudattá alakult. Jézussal való növekvő kapcsolatom, az Ő irgalmának és gyógyító erejének megtapasztalása, és az a tapasztalat, hogy a megbocsátás a halál határain túl is lehetséges, tartópillérévé vált az életemnek, amiért nagyon hálás vagyok.

Rosina Sallinger

Rosina Sallinger

Egy kis megszakítással, 2000. szeptembere óta élek Németország legnyugatibb részében lévő Aachenben, mely a holland és a belga határvonalon található. (u.n. nemzetközi háromszögnek is szokták nevezni)
Pasztorációs és belső rendi szolgálatok után – bizonyos szempontból – egy új fejezet kezdődött el az életemben. Utam az idősekhez vezetett, és hamarosan az idősek gondozása lett az új munkaterületem.
Együtt menni életük utolsó szakaszát megélő emberekkel, számomra a gyakorlatban nyilvánul meg konkrétan, a mindennapos ápolásban, ahol egyben a kapcsolatok is kialakulnak. A palliatív ápolás felépítése is jó alapokat ad nekem ehhez.
Számomra fontos, hogy a teljes embert lássam azokban, akiket ápolok, és megpróbáljam felvillantani nekik Isten szerető odafordulását a sokszor egyhangú hétköznapi találkozásokban, rituálékban. Egy püspök szavai szerint: „Ébren tartva Isten hírét.”

Monika Scheriebl

Monika Scheriebl

Fiatal koromban Jézus Krisztus egyre jobban vonzott magához. Ahogy közelebbről megismertem a Segítő Nővéreket, éreztem, hogy ez számomra is egy lehetséges életút. És Ő meghívott engem! Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy az emberek elérjék teremtettségük célját.
Jelenleg a feladatom, hogy türelmesen elviseljem a fogyatkozó erőmet. Mindig újra meg tudom ajándékozni az Otthonban a körülöttem élőket egy barátságos szóval, egy vidám tekintettel. Egy csepp humor sokat segít nekik és nekem is ebben.

Annemarie Schmid

Annemarie Schmid

Néhány évvel ezelőtt Münchenből Salzburgba költöztem. A koronavírus ideje alatt lassan egy új önkéntes területet építettem ki magamnak. Ehhez tartozik a lelkikísérés és a lekigyakorlatok kísérése, német nyelvoktatás, leginkább online formában, és néha látogatások az idősek otthonában. Mindezekben fontos számomra Istent az emberekben és az eseményekben kersni és megtalálni.
Amint öregszem, úgy válik számomra minden nap értékesebbé. Hasonlóan történik ez akkor is, amikor az életemre tekintek vissza. Nem volt mindig könnyű és tartogatott meglepetéseket is számomra, amelyek sokszor megörvendeztettek, de nem mindig. Nem mindig irányultam Istenre és az ő vezetésére. Mégis, az életemre való visszatekintésben hálával és örömmel tölt el, hogy hívására Igen-t mondtam. A hálám megerősít abban, hogy vezetésére bízzam magam.

Maria Schütz

Maria Schütz

„… Ha hitelesen akarjuk hírdetni azt, hogy Isten atya, akkor azon kell fáradoznunk, hogy a testvéri szeretet és tisztelet kapcsolatát alakítsuk ki közöttünk és minden ember között, hogy ezáltal elismerést nyerjen minden ember abszolút értéke, különösen a szegényeké és a kicsinyeké.” (Szabályzat 25)
Azt gondolom, hogy ez egyik legfontosabb feladata a tartományi vezetőségnek, amelyben tartományi előljáró helyettesként dolgozom: azon munkálkodni, hogy közöttünk a szeretet és kölcsönös tisztelet kapcsolatai jöjjenek létre.
Ha egymás között ilyen kapcsolatokra törekszünk, akkor fog ez egyre inkább sikerülni, hogy azon embertársaink felé is ezt éljük, akikhez küldetésünk szól.
Két másik irányban is fontos számomra jó kapcsolatokat ápolni:
Az ima és elcsendesedés idején, amikor a háromszemélyű egy Istent szólítom meg, és önmagam felé, amikor képességeimmel élek, határaimat tiszteletben tartom, és mindkettőt nap mint nap Isten szerető kezéből fogadom.

Regina Stallbaumer

Regina Stallbaumer

Karizmánk gondolatát – „remény, mely a határokon túlmutat” -, nagyon megszerettem. minden ember méltóságából kiindulva, fontos számomra, hogy átsegítsem az embereket a különböző határokon, melyek a különböző nemzetiségek, generációk, szociális háttér, stb. között húzódik. Így szeretnék tanúságot tenni arról, hogy az emberiség a maga teljességét a megosztásban és az összetartozásban találja meg, ahogy ezt a konstitúciónk is mondja.

 

Stefanie Strobel

Stefanie Strobel

A tartományunk belső szolgálatábn eltöltött hosszú évek után, előbb novíciamesternőként, majd tartományi előljáróként, most Münchenben élek és a Katolikus Újságíróiskola (IFP) lelki igazgatója feladatkörét látom el Münchenben. Ehhez a munkához a vezetés és a kísérés területei tartoznak. Manapság újságíróként dolgozni nem mindig könnyű feladat. Így munkatársaimmal közösen az a feldat hárul rám, hogy értékekre alapozott képzést nyújtsunk és a fiatal képződőknek sgítsünk későbbi munkájukat jól megalapozni.

Szabó Magdolna

Szabó Magdolna

Isten szeretete, melyet semmivel sem érdemeltünk ki, olyan Örömhír, amely felébreszti bennünk a vágyat a teljes önátadásra. Ha Jézus Krisztust követjük, akkor megtanuljuk ezt a szeretetet mélyen a szívünkbe fogadni. átalakító erő ez, amely megnyit az Istennel és az emberekkel való közösségre, és szabaddá tesz a szolgálatra. Szabályzat 35.

 

Tomka Magdolna

Tomka Magdolna

Lassan 25 éve, hogy a gondviselő Isten szeretete magához vonzott, és közösségbe hívott a Tisztuló Lelkekért. Saját életembe megtapasztalva, hogy nem vegetálásra, vagy túlélésre hív, hanem megélésre.
„Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10, 10b)
Az ÉLET és a BŐSÉG ígéretének örömét és reményét szeretném továbbadni azoknak, akikhez Isten küld. Legyen az hittan vagy a németórán, lelkigyakorlat kísérése, vagy bármely „őrült ötlet” során, amire a Lélek indít.

Utasi Maria

Utasi Maria

A világ forgatagában hitünk által ismerjük fel Isten tevékeny jelenlétét. Igyekszünk felismerni az Evangélium értékeit, amelyek a körülöttünk élő emberekben és csoportosulásokban már jelen vannak. Hisszük, hogy minden kultúra megtalálja saját gazdagságának és elvárásainak beteljesedését a mindig új Evangéliumban. Szabályzat 24
Jelenleg a küldetésemet Bécsben élem, egy olyan városban, ahol különböző nemzetek, kultúrák, vallások élnek együtt. Munkámban és a hétköznapjaimban csodálattal tölt el az, ahogy Isten jelen van a világunkban, a különböző helyzetekben, különböző módon. Nagy erővel nyit számunkra új utakat,lehetőségeket, olyanokat, melyekre korábban még gondolni sem mertünk. Hiszem, hogy ha bizalommal tudjuk fogadni az új utakat és lehetőségeket, melyek lehet nehézségeket, szenvedést is rejtenek magukban, egyre jobban meg fogjuk tapasztalni gondoskodását és azt, hogy mennyire fontosak vagyunk számára.

Claudia Valk

Claudia Valk

Mint az Általános tanács tagja, közelebbről megélem a nemzetközi rendünk sötét, gyenge, fájdalmas és megosztott oldalát, azokban az országokban, ahol nővértársaink élnek, az egyházban, a közösségeinkben. És ugyanakkor: ha a földgolyót mint egészet elképzelem, akkor mindenhol erőteljes fényeket látok-, amelyeket nővértársaink gyújtanak meg, a reményt tápláló szolgálataik és életmódjuk által, vagy melyet olyan emberek gyújtanak meg, akikkel a nővérek együtt élnek és dolgoznak. Fényekett, melyek forrása a Nagy Fényben van, amelyet a sötétség nem tud felfogni (Jn 1,5). És ilyenkor örvendek, hogy ezen nővértársakkal és különböző emberekkel úton lehetek: nem egy zsákutcában, hanem az átmeneti szakaszokon áthaladva a fény felé haladva.

Vincze Éva

Vincze Éva

„Örök szeretettel szeretlek téged” (Jeremiás 31,3) szól az Úr Jeremiás szavaival és ezek a szavak a mi szívünkben is visszhangra találnak. Ezt a szeretetet éreztem meg én is és szeretném továbbadni másoknak.
„Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy Örömhírt vigyek a szegényeknek”.(Lk 4,18)
mondja Jézus Lukács evangéliumában. Jézus tanítványokat hívott magával, akik részt vettek az Örömhír hirdetésében. Jézus ma is hív minket, hogy folytassuk az Örömhír továbbadását.
Számomra most a „szegények” az osztályomban levő hátrányos helyzetű gyerekek. Szeretnék Isten gondoskodásából merítve mosolyt csalogatni az arcukra, értékeket átadni, és életre nevelni őket. Vannak nehéz helyzetek, amikor látom, hogy valamelyikük szenved, és nem tudok segíteni, tehetetlenül állok, látván a gyerekek terheit. Ilyenkor arra gondolok, hogy Isten megadja nekünk a szükséges erőt ezekben a helyzetekben, nem hagy magunkra. Nem vagyok egyedül és biztonságot jelent az a tudat is, hogy a nővértársaim is törekednek arra, hogy mások szenvedéseit enyhítsék.

Vormair Emese

Vormair Emese

Több évig dolgoztam a lelki kísérés és lelkigyakorlat kísérés területén Ausztriában és Erdélyben. Egyetemisták, fiatalok, lelkigondozásban képződő felnőttek életútját, lelki útját kísérve, velük keresve és megtapasztalva azt, ahogyan Isten ingyenes szeretete, irgalma egyre inkább emberré, igazibb önmagukká formálja őket és általuk engem is.
Egy évre Párizsba szólt a küldetésem, megtanulni nemzetközi intézményünk nyelvét és megismerni azt a kultúrát, amelyben alapítónk élt, gondolkodott, imádkozott. Ez a tapasztalat a kultúrák értékeiről és a köztük levő határokról tanít nap mint nap újat, egyre beljebb csalogatva abba az univerzális küldetésbe, amelybe Jézus Krisztus emberré lett – értem, értünk. Ezzel a tapasztalattal állok továbbra is emberek kísérésének szolgálatában, kérve és hordozva Isten békéjének és hűségének üzenetét.

Ingrid Vorner

Ingrid Vorner

„Ingyen kaptátok, ingyen adjátok“ (Mt 10,8)
Ezek a szavak arra ösztönöznek, hogy hirdessem és tanúságot tegyek arról, hogy Isten minden ember Atyja, hogy segítsek abban, hogy az emberek jól és egymást segítően együttműködhessenek az „Úr szőlőjében“ és így együtt hozzájárulhassunk az Ő országának építéséhez.

 
 

Anastasia Wimmer

Anastasia Wimmer

Szerzetes közösségünk karizmája bennünket, nővéreket, arra bátorít, hogy forduljunk a bennünket határtalanul szerető Isten felé, és ezt a határtalan szeretetet éreztessük másokkal, különösen azokkal, akik határhelyzeteket élnek meg.
Szabályzatunk 27-es pontja arra szólít fel bennünket, hogy „…minden jóban segítsünk, bármi legyen is az”. A 29-es pontban pedig „Elsősorban azokhoz megyünk, akikről megfeledkeznek, akiknek emberi méltóságát megsértették, és akiknek a legégetőbb az örömhír megismerése. Apostoli tevékenységünkkel arra törekszünk, hogy a legsürgetőbb és legáltalánosabb felkérésekre válaszoljunk…”
A pasztorális-pszichológiai képzésem befejezésével a lelki kíséret, lelki tanácsadás a jelenlegi küldetésem. Sokféle embert kísérek különböző helyzetekben.
Az emberek kísérésének tapasztalatában nagyon világosan látom, hogy a világnak ahhoz, hogy éljen, nagy szüksége van Isten szeretetére és arra, hogy ezt be is tudja fogadni. Szükség van emberekre, akik egymást szolgálva ezt az Isten- és felebaráti szeretetet láthatóvá teszik.
Az, hogy ezt a sokszínűségben tudom megélni, reményt és bizalmat ad nekem a jövőt illetően.

Christl Winkler

Christl Winkler

Életem kérdései
Remény – mindenben
életöröm – mindenben
Közösség – mindenben
Isten, az élet Istene – mindenben
Isten életemnek az egyetlen alapja és biztonsága
Őt keresem minduntalan és tudakozódom iránta
Ő arra hív,
Hogy mindig újra és újra Őt válasszam.

Maria Wirtz

Maria Wirtz

Istenem, te kísértél el életem folyamán mindeddig és jelenleg is kísérsz. úgy ismersz engem, ahogy
megteremtettél és ismered, mivé alakultam. Szeretsz engem mindennek ellenére és mindezekkel. Azt, amit kaptam Tőled és ami bennem általad növekedett, arra sürget, hogy tovább adjam egységben az összes múlt, jelen és jövő teremtményével együtt, akiket Te alkottál a Te mind nagyobb dicsőségedre, Te élet, szeretet, fény, mindennek feletti, semmi és minden, és aki annyira Más vagy…
A rejtettség Istenét tapasztalom meg nap mint nap, amikor azokkal az emberekkel találkozok, akik újra be szeretnének kapcsolódni a társadalmi közegbe, és akikért ott vagyok egy szociális intézményben. Ebben a munkában fontos számomra, hogy minden egyes személy életteljesítményét tiszteletben tartsam, és biztassam őket arra, hogy életükben arra tekintsenek, amit Isten vágyként és életük értelmeként helyezett a szívükbe, habár a betegségek és a bajok elfedik ezt. Arra figyeljenek, ahol többek annál, mint az az eltorzult kép, melyet önmagukról alkottak.