Életutak
Az Örökfogadalom után továbbra is, egy életen keresztül, úton vagyunk. Mindig újra és újra meg kell újulnunk Isten kapcsolatunkban, engednünk kell, hogy Ő formáljon minket szeretetet sugárzó és reményt hordozó emberekké. A keresés, az úton levés és a formálódás tapasztalatát szeretnénk itt megosztani az olvasókkal…
Ott tapasztaltam meg először a jó Istent a tusnádi hgyekben
Volt egy lány, aki érettségi után úgy gondolta, csak kipróbálja azt, amire hivatást érez. Röviden: így lett segítő nővér. Darvas Piroska nővér mesél életútjáról a következő interjúban…
Folytatás a www.romkat.ro oldalon
Emlékezéseim…
Brigitta Kasper nővér a háború utáni nehéz időkről, majd a II vatikáni zsinat utáni megújulásról mesél és arról, hogy az életében hogy talált rá a szentignáci lelkiség által, arra amire a jó Isten elhívta…
Az én szülőföldem Csehország. Sajnos a II. világháború végén, mint oly sokaknak, nekünk is menekülnünk kellett onnan. Ezáltal talán a gyermekkorom rövidebb lett, mivel a testvérek közül a legidősebbként segítenem kellett szüleimnek és testvéreimnek…
Folytatás –>
Utam a Segítő Nővérekhez
Angelika Pohn nővér mesél arról, hogyan ismerte meg a Segítő Nővéreket és miben gazdagodott élete a belépése után…
1999. szeptember elsején költöztem Salzburgból, ahol születtem, Bécsbe, hogy ott a Segítő Nővérek rendjében megkezdjem noviciátusi képzésemet. Akkor már 14 éves szakmai tapasztalat volt mögöttem, segítettem egy plébánián a bérmálkozók felkészítésében, jó baráti köröm volt, egy szép lakásom és nagyon szívélyes kapcsolat fűzött a családomhoz. Akkor miért alakult ki ez a váltás az életemben?…
Folytatás –>
Egy élet, az én életem Ővele
Hemma Muschick nővér mesél életéről és elhivatásáról
Hogyan függ össze életem azzal, hogy Istennek szenteltem magam? Ha az a kérdés, hogy a „két” Hemma, mint személy és mint szerzetesnő, hogyan függ össze egymással, akkor a válaszom az, hogy közöttük nagyon mély kapcsolat van: az élet, az én életem….
Folytatás –>
Élni a hivatást, merni az odaadást, fogadni a bőséget
Regina Stallbaumer nővér mesél az első fogadalma utáni életútjáról
Még jól emlékszem az első fogadalmamra, melyet három évvel ezelőtt Bécsben tehettem le. Egy szerény, de egyben nagyon szép, ünnepélyes szentmise keretében mondtam ki nyilvánosan is azt, amit élni szeretnék: egy az Evangéliumon alapuló életet Krisztusból és Krisztusban és mindezt a Segítő Nővérek szerzetesrendjében…
Folytatás –>
Az élő Isten jelenlétének megtapasztalása az életemben
Czakó Ágnes nővér mesél megtéréséről és elhivatásáról
Nem vallásos családból származom. Bár szüleim, és a rokonság nagy része meg volt keresztelve, a családunkra a korszak szelleme rányomta bélyegét. Vallásról, Istenről nem sok szó esett gyerekkoromban. 17 és fél éves voltam, amikor édesanyám unszolására elkezdtem a keresztségi felkészítőt. Nem nagy lelkesedéssel indultam neki, de eljártam rendszeresen a hittan órákra. Meg volt a keresztelés, gondoltam: „ezen is túl vagyok“. Nem sejtettem, hogy ennél sokkal több történt velem akkor…
Folytatás –>
„Tágasságra vezet engem …“
Maria Schütz nővér mesél megtéréséről és elhivatásáról
Hagyományosan katolikus családban nőttem fel Bécsben. Vasárnaponként együtt mentünk szentmisére és otthon is közösen imádkoztunk. Elsőáldozásom után egyre inkább részt vettem a plébániai életben is. A vallásos szféra magától értetődően hozzátartozott életünkhöz. Ha valaki életem korai éveiben megkérdezte volna, ki nekem Isten, egy rejtélyes, kissé ijesztő és meglehetősen szigorú lényről kellett volna mesélnem, akinek világos követelései, jutalmazási és büntetési módjai voltak …
Folytatás –>
Vegyük számba, mink van, és tanuljunk meg újra örvendeni!
Az öröm és nehézség egyensúlyára kell figyelni az ember életében. Az emberben ott van a belső erő, amely által jó életet élhet… csak a jó dolgok tudatosítása és az azokkal való jó „gazdálkodás“ szükséges a szomorkodás, menekülés helyett – vallja Kedves Rita segítőnővér, aki szenvedélybetegek konzultációját vállalja a Gyergyói-medencében.
A beszélgetés folytatása: www.szekelyhon.ro
Élj úgy, hogy megkérdezzenek az életedről
Doris Eder nővér mesél azokról a tapasztalatairól, melyet mint fiatal szerzetesnő él meg egy Egyházon kívüli munkaterületen.
Az utóbbi időben, az egyik legérdekesebb időszak életemben az a váltás volt, amikor is a novíciátusból kikerültem az „igazi segítőnővéri életbe“, és ezzel együtt visszatértem az eredeti tanítónői munkakörömbe, ahol már belépésem előtt dolgoztam.
Hogyan is alakul ez most tovább? Mit szeretnék most- és mit tudok majd megélni mindabból, ami időközben fontossá vált számomra?…
Folytatás –>
Hogy is lettem én segítőnővér?
Veronika Gabriel nővér mesél hivatásáról
Egy pszichiáter és egy neurológus szakorvosnő lányaként nőttem fel Bécsben a 19. kerületben. Húgom három évvel fiatalabb nálam. Gyermekkoromban sokat kirándultunk a Bécs külvárosában található szőlőskertekben és az erdőben. Édesapám evangélikus vallású, édesanyám pedig hívő katolikus. Húgom és én katolikusként nevelkedtünk. Gyermekoromban sajnos sohasem ministrálhattam, és a plébániánkon sem volt gyermek- vagy ifjúságicsoport. Nem szerveztek nyári táborokat sem…
Így valójában a kereszténységem abból állt, hogy vasárnaponként elmentem a templomba és megpróbáltam erkölcsösen élni…
Folytatás –>
A megismert igazság kötelez…
Jakabos Adél nővér arról ír, hogy hogyan is kezdődött szerzetesi hivatása
Jakabos Adél vagyok Romániából, pontosabban mondva Erdélyből. Képzettségem szerint egészségügyi asszisztens vagyok.
Ahogy visszatekintettem életem eddig megtett szakaszára, arra jöttem rá, hogy a szerzetesi hivatásom igazából egy „kiváncsisággal“ kezdődött.
Folytatás –>
Egy zarándok életét élni
Christl Winkler nővér mesél hivatásáról és a kérdésekről, melyek foglalkoztatják
Ha visszatekintek az életemre és ma szemlélem magamat, akkor mondhatom azt, hogy én is zarándok vagyok, mindazzal, ami egy zarándokúthoz tartozik: utakat keresni, utak iránt érdeklődni mindig újra és újra. Sokáig kerestem a saját életformámat és 32 évesen döntöttem úgy, hogy belépek a Segítő Nővérek közösségébe. Világossá vált számomra, hogy a hivatásom az, hogy sok ember számára legyek jelen, egy közösségben élve, de nem a kolostorfalak mögött, hanem lehetőleg nyitottam, mint mindenki más – ahogy Madeleine Delbrel mondaná – egy teljesen szokványos életet….
Folytatás –>
Hivatásom története
Utasi Mária nővér mesél hivatásáról és a segítőnővérek közösségével való első találkozásának tapasztalatairól
Ki Isten? Ki Jézus Krisztus számomra? Hol találhatom meg Őt?… Ezek a kérdések foglalkoztattak, amikor elkezdtem egyetemi tanulmányaimat. Vajdaságból származok, és egy magyar családból. Szüleim hívők és én így sokat tanulhattam tőlük a Katolikus Egyházról és a hitről. A lelki dolgok mindig is felkeltették az érdeklődésemet. Sok ilyen jellegű könyvet olvastam el akkoriban, csak sajnos, a szüleimen kívül senkivel sem beszélhettem meg a belőlük adódó lelki tapasztalataimat. …
Folytatás –>